14. Chapter

Sziasztok! Nem nevezném eseménydúsnak ezt a részt, de azért vannak meghatározó pillanatok. Remélem nem utáljátok Harryt, mert úgy néz ki, hogy egy darabig marad. Jó olvasást! :)

A nap meleg sugarai gyengéden cirógatták a bőrömet. Olyan békés volt minden, mindig ilyen életre vágytam. Családra, békére és szeretetre. Ma már tudom, hogy ez nekem nem fog megadatni, de ennek ellenére tökéletes álomkép élt bennem. Egy valami viszont megváltozott az én szép illúziómban. Régen Zayn volt az akit szerettem és aki viszont szeretett, ma már azonban Harry tölti be ezt a szerepet. Nem vagyok belé szerelmes, nem is tudom pontosan mit érzek iránta, valamit ami kellemes. Tudom, hogy ezzel ő is így van. Hallottam a gondolatait és ugyan olyan zavarodott volt mint én, ennek ellenére, most mégis a derekamat öleli és a hátamhoz simulva édesen alszik. Mindig is a szégyenlős lányok táborát erősítettem, ez most sem volt másképp. Zavart, hogy mindössze, egy vékony lepedő takarja el testem, még ha a szobában csak Harry és én tartózkodtunk. Óvatos mozdulatokkal másztam ki Harry ölelő karjai közül a takarót is magammal húzva. Gyorsan felkaptam pár ruhát, majd a lehető legcsendesebben a fürdőbe mentem. A meleg víz nagyon jól esett mindig hideg bőrömnek. Kész felüdülés volt, amint a forró cseppek végig folytak a testemen, mikor már kellően vizes voltam epres tusfürdőmet használva mostam le magamról a fáradságot. Hajamat is be nedvesítettem, majd barack illatú sampont nyomtam rá. Frissen és illatozva léptem ki a kabinból, majd egy törölközőbe csavartam magam és egy másikba a hajamat. Gyorsan elvégeztem a teendőimet, hogy minél előbb átmehessek Fay-hez. Így is tettem, már előtte álltam és igyekeztem nem megbántani.
-Nos, kérdeznem kell valamit - zavartan és akadozva beszéltem, ami Fay-nek is feltűnt.
-Tedd meg bátran - olyan kedves és szívből jövő volt a mosolya, nem akartam lehervasztani.
-Táplálsz még érzéseket Harry iránt? - kerek perec ki mondtam, de barátnőm döbbent arkifejezését látva azt kívántam bár ne tettem volna.
-Am nem, azt hiszem nem. Csak egy jó barátomnak tartom.
-Hála istennek - szívből jövő sóhaj tört fel belőlem, és mivel gondolatai sem árulkodtak az ellenkezőjéről, úgy véltem igazat mond.
-Miért kérdezed? - fel vonta a szemöldökét és tudtam, most jött el az igazság pillanata.
-Nem is tudom, hogy kezdjek bele, de kérlek ne haragudj rám. Az utóbbi napokban, jobban megismertük egymást, beszélgettünk és én a kelleténél talán kicsit több figyelmet fordítottam rá. Beszélgettünk mindenféléről, aztán szóba jött Zayn - nagy levegőt vettem majd félős arccal rá néztem - és te. Egyik dolog követte a másikat és arra bíztatott, hogy sírjak. Sírtam is, ő pedig megölelt és jó érzés volt és izé...
-Megcsókolt?
-Hát... - néhány másodpercig értetlenül nézett rám, majd megvilágosodott arccal szélesen mosolyogva pillantott rám.
-Nem mondod komolyan? Te meg ő az este...
-Igen - nem hagytam, hogy befejezze, elég kínos volt már így is. De nagyon furcsálltam, hogy cseppet sem haragudott rám.
-Azt hitted megharagszom? - kérdezte nevetve, de amikor nem kapott választ komolyra fordította a szót -Adelheid Carter Ravenwood, azt gondoltad, hogy mérges leszek? - halványan bólintottam neki pedig ismét felderült az arca.
-Heidi figyelj, mi legjobb barátok vagyunk. Akkor sem haragudnék meg rád, ha életem szerelmével jönnél össze, már pedig Harry nem az. Örülök a boldogságodnak és annak, hogy valaki eltereli a figyelmedet Zayn-ről. Egyetlen egy fiú sem állhat közén, megígértük, hogy örökre legjobb barátok maradunk, az örökké pedig hosszú idő ha vámpír vagy - élénken emlékeztem arra az ígéretre, amit még kiskorúnkban tettünk, mikor elköltöztem. Nem tudtam mit csinálni, szorosan megöleltem, amit viszonzott is - Örökké - suttogtam a vállába - Örökké - ismételte meg ezt a rövid, de annál gyönyörűbb szót. Mikor elengedtük egymást, megbeszéltük, hogy később még átjövök, de abban egyet értettünk, hogy most Harry az, akivel beszélnem kell. Amikor vissza értem a szobába Harry már a fürdőben tartózkodott, így leültem, majd felálltam. Elkezdtem a szoba egyik végéből a másikba mászkálni, azon töprengve vajon mit kell most mondanom vagy tennem. A zuhanyzó ajtaja kitárult én pedig szemben találtam magam Harry-vel. Ő is ugyan úgy volt a dolgokkal, mint én, nem tudta, hogy mit tegyen. Végül ő bizonyult bátrabbnak és elindult felém, majd mikor elém ért óvatosan megcsókolt. Jó volt hallani mit is gondol valójában és mit érez mikor velem van. Végül elszakadt tőlem és egy csókot nyomott a homlokomra.
-Hogy aludtál? - kérdezte, de kezét a derekamon pihentette, amit cseppet sem bántam.
-Én remekül, és te?
-Fantasztikusan - felelte majd tovább ment az egyik bőröndhöz vértasakért. Nekem is dobott egyet, amit megköszöntem, mert borzasztóan éhes voltam. Percekig zavart és kínos beszélgetést fojtattunk, végül mind ketten felengedtünk és boldogan beszéltünk mindenről. A megfigyelés ugyan úgy telt mint eddig, leszámítva, hogy néha megcsókolt vagy, hogy gyakran megfogtam a kezét. Két óra elteltével Fay szobája felé indultam. Mikor be engedett, átpeterolta Avery-t és Liam-et Harry-hez.
-Na mi volt? - kérdezte mikor végre ketten maradtunk. Mindketten a várost néztük, vámpírokat keresve, de eközben boldogan meséltem neki a történtekről. Fay velem együtt örült, ami még nagyobb boldogsággal árasztott el. Az órák perceknek tűntek, de mi csak beszéltünk és beszéltünk. Nagyon jól esett megosztani vele mindent. Mióta Vegas-ban vagyunk, nem volt lehetőségünk ilyesmire. Amint vissza érünk Fort Collinsba, első dolgom lesz eltölteni egy napot, kizárólag a lányokkal. Rég éreztem ilyen jól magam Harry és Fay be aranyozták a napom. Hosszú idő óta, most először nem gondoltam Zayn-re.

03. Díj

Nagyon köszönöm Effy! <3

Szabályok:

1.Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat.

2.Írj magadról 11 dolgot.

3.Válaszolj 11 kérdésre.

4.Tegyél fel 11 kérdést.

5.Küld tovább 11 embernek.

11 Dolog rólam:

-Augusztusban esküvőre megyek.
-175 cm magas vagyok.
-Ma Teen Wolfot néztem.
-Imádom azt a sorozatot.
-Semmi ötletem nincs, hogy mit írjak.
-Kritikus lélek vagyok ^^
-Hamarosan készül a következő blogom.
-Barna hajam van.
-Most egy Jamie McGuire könyvet olvasok.
-A címe Az őrző.
-Unatkozom.

11 kérdésre a válaszom:
1.Mit csinálsz elsőnek, mikor felébredsz?
-Megpróbálok vissza aludni.
2.Mik irritálnak egy emberben?
-Nagyképűség.
3.Voltál már igazán szerelmes?
-Nem.
4.Mi a legnagyobb álmod?
-Amerikában élni.
5.Mivel szeretnél foglalkozni?
-Nem tudom.
6.Ki a példaképed?
-Nincs példaképem.
7.Mi a legfontosabb az életedben?
-Talán, zene és a könyvek.
8.Kedvenc országod, városod?
-Spanyolország. New York
9.Kedvenc könyved/blogod?
-Jamie McGuire-Gyönyörű Sorscsapás, Veszedelmes Sorscsapás.
10.Kedvenc együttesed?
-5SOS.
11.Mi volt a kedvenc Disney meséd?
-Oroszlánkirály :)

11 kérdés:
-Mi a kedvenc virágod?
-Szereted az esőt?
-Mi az életcélod?
-Mi a kedvenc filmed?
-Hol lennél a legszívesebben?
-Van legjobb barátod?
-Ki a kedvenc íród?
-Mi a kedvenc állatod?
-Mi az amit a halálod előtt mindenképpen meg akarsz csinálni?
-Van testvéred?
-Mit szeretsz a legjobban csinálni?

Emberek, akiknek sok szeretettel küldöm:
Raquel.
Naomi S.
Mia Kso
Alexa N.
CeCe J.

13. Chapter

Sziasztok. Meghoztam az új részt, méghozzá időben. Véleményem szerint, igen meglepő dolog következik be a fejezet végén. Remélem, senki nem haragszik meg érte. Jó olvasást. :)

Arra jutottunk, hogy külön válunk, párokat alkotunk. Az én társam Harry lett, míg Summer és Niall ragaszkodtak egymáshoz, Fay-nek tök mindegy volt, hogy kivel kell a napjait töltenie, mivel mindenkivel megtalálta a közös hangot, kivéve Harry-vel, így Avery és Liam társaságát élvezheti. Louis mostanában nem tud El nélkül létezni, ezért ők is kaptak egy külön szobát. Harry mindig nagyon jó barátom volt, de még sosem töltöttem vele ennyi időt, amellett, hogy az ablakból távcsővel kémleltük a környéket, rengeteg új dolgot tudtam meg róla, aminek köszönhetően még jobban megkedveltem.
-És mit érzel Zayn-el kapcsolatban? - a hangulat olyan kellemes volt, hogy most ezt a kérdést sem bántam.
-Tudod, könnyebben viselem mint az látszik - egy pillanatra, mosolyogva ránéztem, mielőtt tekintetem újra a távcső lencséjének szenteltem - Na és Fay? Elértél már valamit nála?

-Dehogy, még mindig azt hiszi, hogy csak ki akarom használni. Nem érti meg, hogy én tényleg szeretem - ugyan szemeit a távcső takarta, biztos voltam benne, hogy szomorúságtól csillognak.
-Mond meg neki, engedd szabadjára az érzéseidet - egész testemmel felé fordultam, míg ő továbbra is előre meredt.
-Úgy sem hinne nekem, már több mint egy éve próbálkozom, és semmi, még csak esélyt sem ad - hangjában ott csengett az indulat, de a mondatot túlnyomó részt a csalódottság uralta.
-Előbb utóbb úgy is össze jöttök, hidd el nekem - megszorítottam a kezét és elő varázsoltam a bíztató mosolyomat.
-Igazán remélem - nagyot sóhajtott, majd ő is elmosolyodott. Percek múlva egy igen gyanús személyt észleltem, majd mikor megláttam az ismertető jelét gyorsan vissza húzódtam az ablakból és Harryt is hátrébb rántottam.
-A fenébe, a környéken szimatolnak - nagyot sóhajtottam és bele túrtam hosszú vörös hajamba.
-Nyugalom, biztos mindjárt el mennek - nézett ki ismét a nyílás zárón - vagy egyenesen ide tartanak.
-Fantasztikus, semmi baj, semmi baj. Harry maradj itt, elintézem - a válaszát meg sem várva felkaptam szőke parókámat és kirontottam az ajtón. Dean kis kolonca a legelső szobánkban szimatolt, amit azóta egy fiatal társaság kapott meg. Könnyen elintéztem a tagot, az egyetlen problémám már csak az, miként szabadulok meg a testétől. Nagy nehézségek árán, az erkélyen keresztül, de felcipeltem azt az állatot, jelenlegi szobámba.
-Remek, és most mit csináljunk vele? - Harry értetlen tekintetével találtam szemben magam.
-Megoldom, csak hozz egy pohár vizet - eleget tett kérésemnek, kezében a kért folyadékkal tért vissza. Megharaptam a csuklómat, majd a szivárgó vért a pohárba csepegtettem. Pillanatokkal később a sebem begyógyult, majd a vörös folyadékkal vegyitet vizet a vámpír élettelen testére öntöttem, ami ennek hatására fekete hamuvá alakult. Emlékezetes temetést tartottunk neki, majd a kukába öntöttem azt, ami maradt belőle.
-Mit csinálunk amikor észre veszik, hogy nem tér vissza?
-Reménykedünk benne, hogy nem tudják hol tartózkodott eltűnése pillanatában, ha tudják, keresnünk kell egy másik helyet - szinte biztos voltam benne, hogy gőzük sincs merre járt, Dean nem foglalkozik senkivel, csak parancsolgat. Odakint már sötétedett, ami nekünk kedvezett, most már nem velünk foglalkoznak.
-Heidi, nyugodtan sírhatsz - lépett mögém Harry.
-Miért sírnék? - értetlen tekintettel fordultam szembe vele.
-Zayn miatt. Tudom, hogy nagyon fáj és, hogy igyekszel elfojtani az érzelmeidet, de hidd el, ha sírsz, jobban leszel - Harry szavait hallgatva, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Végig gondoltam a történteket és kitört belőlem a sírás, nem volt hisztérikus, vagy hangos zokogás, csupán csendben folytak a könnyeim. Harry kitárta karjait, én pedig hozzá bújtam, nem tudom megmondani miért, de jól esett a közelsége, egyszerűen elborult az agyam. Felpillantottam, néztem az arcát, majd szép zöld szemeit. Ő is így tett, hosszú percekig néztük egymást, míg végül Harry megcsókolt. Nem tiltakoztam, sőt, épp úgy akartam mint ő. A térdeim alá nyúlt, majd felkapott az ölébe, lábaimat automatikusan fontam dereka köré. Nem foglalkoztam most senkivel csak vele, mert ez jó érzéssel töltött el. Harry az a szükséges rossz, ami kell nekem. Harry kell nekem.

12. Chapter

Sziasztok. Nagyon sajnálom ezt a hatalmas késést, de mivel nyár van, sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen még elő fog fordulni. Minden esetre, igyekszem időben hozni a részeket. Még egyszer bocsi és jó olvasást. :)

A testem teljes fordulatot vett az ütéstől, ami az arcomat érte. A földön térdeltem, megalázottnak éreztem magam, ahogy a levegőt kapkodtam mérhetetlen harag árasztott el. Szép lassan felálltam, majd ugyan ilyen tempóban Eric felé fordultam, aki adta volna a következő ütést, csak ezúttal nem hagytam. Elkaptam a kezét és földhöz vágtam, olyan erővel, hogy megrepedt alatta a talaj. Most nálam volt az előny, nem érdekel, hogy egykor ez a srác milyen kedves lehetett, mert most egy jég szívű gyilkos, akiben egy csepp alázat sincs. Megölne engem is, ugyan úgy, mint a korábbi áldozatait. A küzdelem lassan eldőlni látszott, mivel ronggyá vertem Eric-et. Már épp az utolsó lépésre készültem, arra, hogy kitörjem a nyakát, mikor megszólalt egy kong. Elrángattak a ringből, csalódott és örömteli arcok bámultak rám. Pénz gazdát cserélt, engem pedig lagymatag, elhalló tapssal "jutalmaztak". Vissza vittek a cellámba, ahol a lányok aggódó tekintetével találtam szemben magam. Elmeséltem nekik mindent ami az iménti fél órában történt. Elmondtam azt is, hogy Zayn is itt van, és mindennemű bűntudat nélkül végignézte, ahogy félholtra vernek. De valami elmondhatatlan oknál fogva, érzem, hogy van remény, hogy Zayn nem olyan mint Dean, és szeret engem.

Így teltek el a napok, annyi különbséggel, hogy már nem csak engem kényszerítettek harcra, szép sorban az összes lány sorra került, és mi ezt vártuk. Vártuk, hogy Fay végre vérhez jusson és kijussunk innen. Zayn továbbra is minden nap ott volt Dean mellett. Annak ellenére amit velünk tett, én még mindig szerettem, de már közel sem annyira mint régen. Mikor már egy hónapja rohadtunk Dean rejtekhelyén, eljött az ideje, hogy Fay álljon a ringbe. A bökkenő ezúttal az volt, hogy nem a megszokott kigyúrt állat jött érte, hanem Zayn. Látszólag ez csak engem aggasztott, a többi lány gyilkos tekintettel méregette, Fay-nek pedig esze ágában sem volt eltérni a tervtől, és be kellett látnom, hogy igaza is van. Amikor kilépett a cellából, a másodperc töredéke alatt Zayn mögött termett és kitörte a nyakát. Fay nem habozott, mindenkit kiengedett, mi pedig futni kezdtünk a megbeszélt irányba. Nincs sok időnk mire rájönnek, hogy valami nem stimmel, de addigra mi már messze járunk, mivel senki nem figyeli az épületet, mindenki az éppen zajló bunyóra koncentrál. Nem is értem, hogy lehet valaki ilyen beteges, hogy vámpírokat kényszerít harcra, és élvezettel nézi végig, ahogy két fajtársa az életükért harcol. Nagyon remélem, hogy a fiúkat abban a hotelban találjuk, ahol néhány napja hagytuk őket. A szerencse, most az egyszer végre mellénk állt, mind a négyen ott voltak, és egyből kérdésekkel halmoztak el minket. Mindent elmeséltem, azt, hogyan kerültünk fogságba, mit kellet csinálnunk a túlélésért, ki juttatott minket arra a sivár helyre és végül, hogyan sikerült megszöknünk.
-Zayn? - az összes fiút megdöbbentették az imént elmondottak, még emésztették az információkat, de úgy néz ki. Louisnak ez gyorsabban ment.
-Igen, Zayn. Csak tudjátok nem értem, hogy miért. Szeretném azt hinni, hogy Dean csinált vele valamit. de mi van ha nem így van? - amit most érzetem az újdonságnak számított, nem voltam mérges, ideges vagy dühös, egyszerűen csak csalódott.
-Bárcsak tudnánk Heidi - hát nem ilyen válaszra számítottam Louis-tól. Valami olyasmire, hogy biztos csak érted teszi vagy, hogy azért csinálja ezt. hogy információkat szerezzen. De be kell látnom, ez marha nagy hülyeség! Ha Zayn nem avatkozik közbe, megöltem volna Dean-t. De mivel ezt megakadályozta, biztos nem azért, hogy nekem tegyen ezzel jót. Az utolsó kis reményszikrájim is kialudtak azzal, hogy logikusan végig gondoltam az egészet.
-Mindegy is, új szoba kell - jelentettem ki határozottan.
-Miért nem megyünk egy másik hotelbe? - Liam feltette a mindenki által logikusnak gondolt kérdést. Istenem, ezt a pocsék szökevény bandát.
-Azért, mert idejönnek megnézik a szobát, és elmennek keresni minket máshol, de arra nem fognak gondolni, hogy itt maradtunk csak éppen egy másik szobában - mind bólogatni kezdtek, én pedig vázoltam a tervemet.
-Na már most, megéreznék, az ismertető jel nyomát és a szagunkat is, így az egyetlen esélyünk Summer. Mi vámpírok, itt maradunk, míg te, szerzel egy szobát, nekem mindegy hogyan, csak ne kérj a recepción kulcsot. Mi addig, gyenge nyomot hagyva, elmegyünk egy messzi hotelbe, majd taxival vissza jövünk, és várjuk őket a mostani szobánkban. Mikor ide értek, akkor majd, ki állunk az ablak párkányra, és amint elmentek vissza jövünk és átmegyünk a Summer állttal szerzett új szobába. Érthető? - szerencsére mind felfogták amit elmondtam, majd kezdetét is vette a terv megvalósítása.

Gyorsan vissza értünk, és vártunk. Nem kellett sokat, ugyan is negyed óra elteltével megéreztük Zayn, és öt ismeretlen vámpír szagát. egy hajszálon múlt, hogy lebukjunk, de elmentek. Vártunk még néhány percet, majd átmentünk az egy emelettel felettünk lévő szobába.
-Ezt megúsztuk - sóhajtott Niall.
-Egyenlőre - feleltem, ezzel talán kicsit lelombozva a többieket.
-Heidi, miért nem megyünk Vissza Fort Collins-ba? - Avery kérdése nyomot hagyott bennem, és percekig nem válaszoltam, holott pontosan tudtam rá a választ.
-Több oka is van, az első az, hogy Dean minden bizonnyal figyeltet minden minden olyan eszközt amivel el tudnánk hagyni Las Vegas-t. A második, hogy most még veszélyesebb lenne, mivel még csak most kezdtek el keresni minket. A harmadik pedig igazán egyszerű, Zayn ide vagy oda, de én befejezem amiért ide jöttem, kerül amibe kerül.

11. Chapter

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt, ami a többihez képest elég rövid lett, de most ennyire futotta, remélem tetszik. Jó olvasást. xxValerie

Ez egyszerűen nem lehet igaz. Egy hajszál választott el attól, hogy végleg megszabaduljak Dean-től, de nem, nem öltem meg, sőt, én kerültem ki belőle rosszul, ugyanis eltört nyakkal egy tömlöcben végeztem, akárcsak a többiek. El sem hiszem, hogy ez történt, az igazat megvallva, nem számítottam árulásra, tőle meg végképp nem. A könnyek megállíthatatlanúl futottak végig arcomon miközben felálltam és a mellettem lévő cella rácsaihoz lépkedtem. Fay és Eleanor kapott helyet ebben a patkányukban, a másik oldalamon pedig Summer és Avery. Csak én voltam egy egyedül, amit nem furcsállok, egészen addig, míg rá nem jönnek milyen erősek is a lányok. Mivel Summer farkas, gyorsabban regenerálódik mint mi vámpírok, de egyenlőre csak feküdt és nem mozdult. Egyedül maradtam a gondolataimmal, mérhetetlen fájdalmat éreztem. Nem, ez nem testi fájdalom volt, sokkal inkább lelki. Ezek a sérülések sokkal rosszabbak voltak, néhány vágásnál, szúrásnál vagy lövésnél, ez nem gyógyult meg percek alatt, az egyetlen gyógyír az idő volt, hosszú kegyetlen és kínokkal teli idő. Rá kellett jönnöm, hogy minden amit nekem mondott, hazugság volt, hogy egész idő alatt kihasznált engem, és a barátaimat, az ő barátait. Nem szerette egyikünket sem, csupán tökéletes látszatát nyújtotta annak, épp úgy, ahogy Dean. Órákig folytattam volna az önmarcangolást, de Summer felébredt.
-Jól vagy? - igyekeztem halkan beszélni, az kéne még, hogy idejöjjenek amikor még tervem sincs a kijutásra.
-Megvagyok, és te?
-Én is.
-Hogy érzed most magad? Tudod, azért mert elárultak.
-Borzasztó érzés, de nem csak engem árultak el, téged is, mindenkit. Ezért rohadunk itt, valószínűleg Dean háza alatt vagyunk - nem akartam másnak ecsetelni, hogy mennyire meg vagyok bántva, Summernek is van elég problémája, nem kell terhelnem őt az enyémekkel.
-Amint a többiek is felébrednek, ki kell találnunk valami tervet a kijutásra - hallottam, ahogy gondolkozni kezd, és elő is állt egy igen jó tervel.
-Fay - egyszerre mondtuk ki a nevét, menekülésünk kulcsának. A következő pillanatban El is felébredt, oda másztam a cellája rácsaihoz, majd vele is lezavartam egy hasonló beszélgetést, mint Summerrel. A történtek Eleanort viselték meg legkevésbé, ő már sok hasonlót élt át, ezért is bízik meg másokban olyan nehezen. Fay, majd Avery is felébredt. Summer vázolta tökéletesre sikerült tervét, amivel az volt a baj, hogy Fay legyengült, és vérre van szüksége ahhoz, hogy ezt véghez tudja vinni. Ekkor jött az ötlet, hogy csinálhatnám én is, de nekem ez még nem megy, túlságosan tapasztalatlan vagyok ehhez, nem úgy mint Fay.
-Én nem vagyok vámpír, az én véremből ihat - Summer megint csak okosat mondott, ez össze is jöhet.
-És, hogy juttatjuk Summer vérét Fay-hez? - hát azt hiszem elkezdek megbarátkozni a "szobámmal". Nem volt semmi, amiben át tudtam volna vinni a vért a túloldalra. Hangos léptek zaja törte meg a beszélgetést, egy nagydarab kigyúrt vámpír lépett a cellám elé, a rácsok között becsúsztatott egy kis vért.
-Idd meg! - parancsoló hangon mozdulatlanul figyelte minden lépésem. A kezembe vettem a poharat majd az ajkamhoz tartottam, a tartalma beáramlott a számba, de nem nyeltem le.
-Idd meg! - nem tudtam mit csinálni, hagytam, hogy a vér végig fojjon a torkomon, ezzel új erőre kaptam. Még egy pasi jött, mindketten bejöttek, majd két oldalamra álltak. Vak sötétben vezettek, de hangokat hallottam. Egyszer csak megálltunk egy ajtó előtt, amit szélesre tártak előttem, egy elkerített ringbe löktek, majd a rácsozott nyílászárót becsukták. A székeken vámpírok ültek és pénzt lóbáltak a magasba, és mindenfélét üvöltöztek, nem sejtek jót. A szemközti ajtó kitárult, majd egy srác lépett be rajta, önként és dalolva. Az ember, akit valamilyen bírónak véltem, a ketrecen kívülről, osztotta meg az információkat. Rendben, tehát a velem szemben álló srácot Eric-nek hívják, és eddig veretlen. Remek, jobba napom nem is lehetne. Ha nem harcolok nekem végem, megöl, nem fog kímélni csak azért mert lány vagyok. Nekem sem szabad sajnálnom őt, hiszen annyi vámpírt megölhetett már, olyanokat is, akik egyáltalán nem akartak harcolni. Elhangzott egy kong, Eric pedig mindennemű habozás nélkül támadt rám. Itt volt ős is, figyelt engem, amint mozdulatlanul állok, valahogy nem éreztem azt, hogy nem szeret, de csak állt és nézett várva a fejleményeket. Egy valamit tudtam, muszáj nyernem, nem érdekel milyen áron, de nyerni fogok.

10. Chapter

Üvölt a zene, fények villódznak és tömérdek ember mozgatja ritmusra a testét. Amint beléptünk ide, egyből megcsapta orromat a különféle szeszes italok bűze. A vérvörös kanapék felé vettük az irányt, és egy egészet ki is sajátítottunk. Szemeimmel a tömeget pásztáztam, de Deant, vagy bárkit akinek köze van hozzá, nem láttam.
-Látom Ellát - Fay a fülemhez hajolt és úgy súgta ezen szavakat, melyek kíváncsivá tettek. Ella szép lány volt, magas, vékony, hosszú barna hajjal. Rögtön megértettem miért tetszik mindenkinek annyira, volt benne valami amit nem tudnék megmagyarázni. Sugárzott belőle a magabiztosság, és a tudat, hogy felsőbbrendű mint az itt tartózkodók. Ella elemzése ennyiben ki is merült, tekintetemmel minden mozdulatát figyeltem, hátha meglátom Deant, ugyan nem volt semmi tervem arra, miként járok el, reméltem, hogy ő kezdeményez, és rám támad, így ki tudom használni az alkalmat. De egyenlőre nyoma sem volt. Ahogy végignéztem az embereken, megbántam, hogy nem öltöztem ki, minden lány feszülős miniruhában feszített, míg én egy bakancsban, farmerben és pólóban ültem hasonlóképp felöltözött barátaim mellett. A fejemet oldalra fordítottam, de csak a táncoló tömeget láttam, de olyan érzésem volt, mintha figyelnének.

Dean

A kaszinóban egyből megcsapta az orrom egy epres illat. Először nem tudtam hova tenni, olyan rég éreztem ehhez hasonlót, de néhány másodperc elteltével egyből rájöttem kitől származik. Ma, a bulimon is megéreztem, és ezúttal arc is társult hozzá. Heidi itt van, mintha szándékosan akarna a közelembe kerülni, nem egyedül jött, négy lány állt mellette, akik be kell valljam nagyon szépek voltak. Mind Ellát vizslatták, lefogadom azt várták mikor vezeti el őket hozzám. Nem tudtam mit kezdjek Heidivel, már számtalanszor elképzeltem, ahogy elkapom, és könnyű szerrel kioltom életét, de most, hogy itt van, egyszerűen képtelen vagyok rá. Találkoznom kell vele, de nem ölhetem meg, még nem. Ella elkeveredett a tömegben, Heidiék pedig már rá sem bagóztak, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.

-Látod azt a vörös hajú lányt? Érd el, hogy kövessen téged a szobámba - csak bólintott, puszit nyomott az arcomra, és tovább állt. Tényleg bírom Ellát, de nem annyira, hogy ne kelljen tudnia Heidiről. Régen sokat jelentett nekem, és ha apám nem lenne, valószínűleg még ma is a szerelmemnek nevezhetném. Ella elhaladt a kis társaság előtt, és amikor az emelet felé vette az irányt mind követték. A szobámban vártam, hogy Ella becsukja maga mögött az ajtót, és mikor ez megtörtént oda jött hozzám, én pedig megjegyeztem, hogy jól végezte a dolgát. Az ajtó ismét nyílt és belépett rajta ő, sajnos nem egyedül, de a semminél ez is jobb. A sötétben álltunk, így nem vettek minket észre, viszont mivel egyikük sem látta Ellát, levághatták, hogy valami nincs rendben.

-Adelheid, milyen régen nem találkoztunk - utálta ha teljes nevén hívják, én pedig szerettem így nevezni.

-Valóban elég rég volt Dean.

-Mit keresel itt Vegasban? Azt hittem messziről elkerülsz engem.

-Ápolom a baráti viszonyt.

-Örülök, hogy itt vagy - az elhangzottakat komolyan gondoltam, habár tudtam, Heidi ezt nem veszi észre.

-Ó, én is örülök, jobban mint hinnéd.

-Adelheid, drágám, csak nem akarsz bántani?

-Dean, ugyan, én nem akarlak bántani, meg akarlak ölni - amint ezek a szavak elhangzottak Ella Heidi előtt termett és a torkát fogta. Tudtam,hogy ez nagy hiba, nem érdemes közelharcba bonyolódni Heidivel. A gyanúm be igazolódott, másodpercek múlva Ella szemben állt velem, kezei hátra feszítve, Heidi egyik keze pedig a nyakán.

-A barátnőd tanulhatna egy kis jó modort.

-Heidi, tudom, hogy mérges vagy rám, de Ellát...

-Igen Dean, borzasztóan jól tudod, mérges vagyok rád, sőt ki nem állhatlak, te vagy az életem megrontója, de ebből elegem volt, meg foglak ölni és ha a barátnődnek ez kell, hát vele is végzek - Hát ezt megcsináltam, vagy Ella vagy Heidi.

-Drágám, esélyed sincs, ti öten vagytok nekem meg itt az egész bandám.

-Öt perc alatt végzek a bandáddal.

-És velem?

-Veled is. Hozzám képest egy senki vagy.

-Alaposan válogasd meg a szavaidat mielőtt még olyat teszek amit megbánnák - nem volt uralmam az elmém felett, és már nagyon is meg akartam ölni Heidit.

-Gyere csak - ennyi kellett, felé indultam. Ellát az egyik barátnője kezébe lökte. Előtte álltam és a torkát fogtam, meg akartam harapni amikor éles fájdalmat éreztem, Heidi borzalmasan dühös volt, csak nézett rám a fájdalom pedig nem akrt múlni, arcomat a kezébe fogta és egy puszit nyomott az arcomra, a fájdalom csak nőtt Heidi pedig megharapott volna, hogy véget vessen a szenvedésemnek amikor váratlan dolog történt, tudtam, hogy jó ötlet Heidi bandájából embereket keresni, de most, az életemet mentette meg.

02. Díj

Nagyon köszönöm a díjat szandraa-nak! <3

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Tegyél fel 11 kérdést.

4.Küld tovább 11 bloggernek.

11 dolog magamról:

-Hatalmas 5SOS rajongó vagyok. *.*

-A kedvencem Luke.

-Van egy bátyám.

-13 a szerencseszámom.

-Utálom a hideget.

-6 évig karatéztam.

-Imádom az American Horror Story-t. *.*

-Szeretem a delfineket.

-Gyakran íjászkodom.

-Szürke szemem van.

-Nem szeretek egyedűl lenni.

11 kérdés amire válaszolok:

1.Mi miatt kezdtél el írni?

-Sokat irogattam magamnak, egszer megmutattam a legjobb barátnőmnek ő pedig azt mondta, hogy nagyon jó, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok másoknak is írni.

2.Hány blogod volt eddig?

-Ez az első.

3.Hova szeretnél egyszer mindenféleképp eljutni? 

-Los Angeles.
4.Van olyan személy, akiért mindent megtennél?
-Kettő is.
5.Könnyen bocsájtasz meg?
-Nem igazán.
6.A blogodban sok tulajdonságod jelenik meg a szereplők karakterében?
-Nem, csak néhány tulajdonságom jellemző egy-egy szereplőre.
7.Mi/Ki az aki ösztönöz az írásban?
-Az, hogy szeretném tudni mit szólnak mások egy általam megírt történethez.
8.Van bakancslistád?
-Igen.
9.Mit változtatnál meg az emberekben?
-Nem tudom. Minden emberben mást.
10.Elégedett vagy azzal amit eddig elértél?
-Igen is meg nem is.
11.Könnyedén adsz esélyt valakinek?
-Nem mondhatnám, nagyban függ az ember személyiségétől.

11 kérdés amit felteszek:
-Ki a kedvenc íród/írónőd?
-Melyik a kedvenc zenekarod?
-Melyik szemszín a kedvenced?
-Hány blogod volt eddig?
-Voltál már szerelmes?
-Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?
-A vidám vagy a szomorú történetek álnak közelebb hozzád?
-Mi a kedvenc idő töltésed?
-Hol élnél a legszívesebben?
-Ki támogat az írásban?
-Az írás csak hobbi vagy szeretnél komolyabban foglalkozni vele?

Emberek akiknek sok szeretettel küldöm:
Liliana Carter
Renee Colonial
szerecsendio
Gabby
Hannah
Bo S