2014. július 9., szerda

14. Chapter

Sziasztok! Nem nevezném eseménydúsnak ezt a részt, de azért vannak meghatározó pillanatok. Remélem nem utáljátok Harryt, mert úgy néz ki, hogy egy darabig marad. Jó olvasást! :)

A nap meleg sugarai gyengéden cirógatták a bőrömet. Olyan békés volt minden, mindig ilyen életre vágytam. Családra, békére és szeretetre. Ma már tudom, hogy ez nekem nem fog megadatni, de ennek ellenére tökéletes álomkép élt bennem. Egy valami viszont megváltozott az én szép illúziómban. Régen Zayn volt az akit szerettem és aki viszont szeretett, ma már azonban Harry tölti be ezt a szerepet. Nem vagyok belé szerelmes, nem is tudom pontosan mit érzek iránta, valamit ami kellemes. Tudom, hogy ezzel ő is így van. Hallottam a gondolatait és ugyan olyan zavarodott volt mint én, ennek ellenére, most mégis a derekamat öleli és a hátamhoz simulva édesen alszik. Mindig is a szégyenlős lányok táborát erősítettem, ez most sem volt másképp. Zavart, hogy mindössze, egy vékony lepedő takarja el testem, még ha a szobában csak Harry és én tartózkodtunk. Óvatos mozdulatokkal másztam ki Harry ölelő karjai közül a takarót is magammal húzva. Gyorsan felkaptam pár ruhát, majd a lehető legcsendesebben a fürdőbe mentem. A meleg víz nagyon jól esett mindig hideg bőrömnek. Kész felüdülés volt, amint a forró cseppek végig folytak a testemen, mikor már kellően vizes voltam epres tusfürdőmet használva mostam le magamról a fáradságot. Hajamat is be nedvesítettem, majd barack illatú sampont nyomtam rá. Frissen és illatozva léptem ki a kabinból, majd egy törölközőbe csavartam magam és egy másikba a hajamat. Gyorsan elvégeztem a teendőimet, hogy minél előbb átmehessek Fay-hez. Így is tettem, már előtte álltam és igyekeztem nem megbántani.
-Nos, kérdeznem kell valamit - zavartan és akadozva beszéltem, ami Fay-nek is feltűnt.
-Tedd meg bátran - olyan kedves és szívből jövő volt a mosolya, nem akartam lehervasztani.
-Táplálsz még érzéseket Harry iránt? - kerek perec ki mondtam, de barátnőm döbbent arkifejezését látva azt kívántam bár ne tettem volna.
-Am nem, azt hiszem nem. Csak egy jó barátomnak tartom.
-Hála istennek - szívből jövő sóhaj tört fel belőlem, és mivel gondolatai sem árulkodtak az ellenkezőjéről, úgy véltem igazat mond.
-Miért kérdezed? - fel vonta a szemöldökét és tudtam, most jött el az igazság pillanata.
-Nem is tudom, hogy kezdjek bele, de kérlek ne haragudj rám. Az utóbbi napokban, jobban megismertük egymást, beszélgettünk és én a kelleténél talán kicsit több figyelmet fordítottam rá. Beszélgettünk mindenféléről, aztán szóba jött Zayn - nagy levegőt vettem majd félős arccal rá néztem - és te. Egyik dolog követte a másikat és arra bíztatott, hogy sírjak. Sírtam is, ő pedig megölelt és jó érzés volt és izé...
-Megcsókolt?
-Hát... - néhány másodpercig értetlenül nézett rám, majd megvilágosodott arccal szélesen mosolyogva pillantott rám.
-Nem mondod komolyan? Te meg ő az este...
-Igen - nem hagytam, hogy befejezze, elég kínos volt már így is. De nagyon furcsálltam, hogy cseppet sem haragudott rám.
-Azt hitted megharagszom? - kérdezte nevetve, de amikor nem kapott választ komolyra fordította a szót -Adelheid Carter Ravenwood, azt gondoltad, hogy mérges leszek? - halványan bólintottam neki pedig ismét felderült az arca.
-Heidi figyelj, mi legjobb barátok vagyunk. Akkor sem haragudnék meg rád, ha életem szerelmével jönnél össze, már pedig Harry nem az. Örülök a boldogságodnak és annak, hogy valaki eltereli a figyelmedet Zayn-ről. Egyetlen egy fiú sem állhat közén, megígértük, hogy örökre legjobb barátok maradunk, az örökké pedig hosszú idő ha vámpír vagy - élénken emlékeztem arra az ígéretre, amit még kiskorúnkban tettünk, mikor elköltöztem. Nem tudtam mit csinálni, szorosan megöleltem, amit viszonzott is - Örökké - suttogtam a vállába - Örökké - ismételte meg ezt a rövid, de annál gyönyörűbb szót. Mikor elengedtük egymást, megbeszéltük, hogy később még átjövök, de abban egyet értettünk, hogy most Harry az, akivel beszélnem kell. Amikor vissza értem a szobába Harry már a fürdőben tartózkodott, így leültem, majd felálltam. Elkezdtem a szoba egyik végéből a másikba mászkálni, azon töprengve vajon mit kell most mondanom vagy tennem. A zuhanyzó ajtaja kitárult én pedig szemben találtam magam Harry-vel. Ő is ugyan úgy volt a dolgokkal, mint én, nem tudta, hogy mit tegyen. Végül ő bizonyult bátrabbnak és elindult felém, majd mikor elém ért óvatosan megcsókolt. Jó volt hallani mit is gondol valójában és mit érez mikor velem van. Végül elszakadt tőlem és egy csókot nyomott a homlokomra.
-Hogy aludtál? - kérdezte, de kezét a derekamon pihentette, amit cseppet sem bántam.
-Én remekül, és te?
-Fantasztikusan - felelte majd tovább ment az egyik bőröndhöz vértasakért. Nekem is dobott egyet, amit megköszöntem, mert borzasztóan éhes voltam. Percekig zavart és kínos beszélgetést fojtattunk, végül mind ketten felengedtünk és boldogan beszéltünk mindenről. A megfigyelés ugyan úgy telt mint eddig, leszámítva, hogy néha megcsókolt vagy, hogy gyakran megfogtam a kezét. Két óra elteltével Fay szobája felé indultam. Mikor be engedett, átpeterolta Avery-t és Liam-et Harry-hez.
-Na mi volt? - kérdezte mikor végre ketten maradtunk. Mindketten a várost néztük, vámpírokat keresve, de eközben boldogan meséltem neki a történtekről. Fay velem együtt örült, ami még nagyobb boldogsággal árasztott el. Az órák perceknek tűntek, de mi csak beszéltünk és beszéltünk. Nagyon jól esett megosztani vele mindent. Mióta Vegas-ban vagyunk, nem volt lehetőségünk ilyesmire. Amint vissza érünk Fort Collinsba, első dolgom lesz eltölteni egy napot, kizárólag a lányokkal. Rég éreztem ilyen jól magam Harry és Fay be aranyozták a napom. Hosszú idő óta, most először nem gondoltam Zayn-re.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése