-Igen -mondta szintén mosolyogva, majd megfogta a kezem és elindultunk a bejárat felé. Ő is tudja, hogy itt jobb lesz, nem kell attól tartanunk, hogy mikor jönnek el értem, hogy maguknak tudhassák az érőmet, az az ereimet. Ugyanis azon ritka vámpírokhoz tartozom, akiknek képessége a másolás. Bármilyen vámpír bármilyen képességét lemásolom, ezálltal a hatalmam korlátlan. Melegséggel öntött el, hogy újra beléphettem ebbe a házba, hogy annyi év után végre láthattam James bácsit. Azomban a házban nem csak bácsikám fogadott. Egy gyönyörű, körülbelül velem azonos korú lány állt mögötte. Hosszú szőke haja volt és világos zöld szeme és nem mellesleg vámpír volt. Néhány percnyi gondolkodás után, rájöttem, hogy ki ez a bizonyos személy.
-Fay? -kérdeztem, reménykedve abban, hogy a válasz igen.
-Rég nem láttalak Heidi -mosolygott majd elindult felém, ahogy én is, majd két rég nem látott baráthoz méltóan percekig ölelgettük egymást. Bizony, Fay az én egyetlen valaha élt barátnőm. El sem hiszem,hogy újra láthatom. Egész nap együtt voltunk, volt mit megbeszélnünk. Semmit nem változott gyerekkorom óta. Leírhatatlan volt amit akkor éreztem. Évek óta nem mosolyogtam ennyit. Voltunk az iskolánál, ahová majd én is járni fogok. Emma suliját is megmutatta, valamint megígérte, hogy bemutat egy barátnőjének aki szintén vámpír. Fort Collins hemzseg a természetfeletti lényektől. Mindenhol érezni lehetett a vámpír illatot és az ismertető jel nyomát.Faynek a jobb kezén a mutató ujján egy oroszlánfej díszelgett. Két napja nem ettem semmit, így elmentünk vadászni, igaz az állat nem ugyanolyan mint az ember vér de legalább iható. Emmának szereztem egy kis tasakos vért, majd elköszöntem egyetlen barátnőmtől és haza mentem. Amint beléptem a házba megkerestem a hugomat és odaadtam neki a vért. Még fejlődő korban van, ezért sokkal többet iszik mint én.
-Gyere Heidi, megmutatom a szobád -szólt James az emeletről.
-Megyek -mondtam és már James bácsi mellett is álltam. Imádtam a szobát amit a sajátomnak hívhatok. Kék falak, fehér bútorok és egy fekete keretes ágy. Minden apró szegletét átvizsgáltam és egyre jobban tetszett.
-Van a pincében tasakos vér, jópár évre elegendő, úgyhogy egy darabig nem kell menned vadászni, és beirattalak az új iskoládba, hétfőn kezdesz -sorolta a tudnivalókat.
-Értem, mindent nagyon köszönök -öleltem meg.
-Nincs mitt megköszönnöd, szívesen tettem -ölelt vissza majd magamra hagyott.
*Néhány nappal késöbb
Ma vam az első napom a suliban és immár két barátnővel buszkélkedhetek, ugyanis Fay bemutatta nekem Averyt akit nagyon megkedveltem. A lányokkal együtt mentem iskolába mivel osztálytársak leszünk. Sokan megbámultak, vagy tettek megjegyzést jellegzetes vörös hajamra. Alapvetően nem vagyok nyugodt természetű és ha nem nyílvános helyen lennénk valószínűleg már rég halottak lennének, de nem akartam mindent elrontani a sáját kicsinyes érzéseim miatt. Rajtunk kívül még öt vámpír volt jelen. Kérdeztem róluk a lányokat is, de láttam rajtuk, hogy nem igazán kedvelik azt az öt fiút.
-Tipikus menő srácok, az összes lány a lábaik elött hever, ráadásul az egyikük már jó ideje próbálja befűzni Fayt -adta meg a kérdésemre a választ Avery.
-És neked tetszik? -kérdeztem az említett től
-Helyes meg minden, de hetente váltogatja a barátnőit, nemhiszem, hogy ez alól én lennék a kivétel -válaszolt kicsit lehangoltan.
-Fay, fogadok, hogy más fiú is érdeklődik irántad, és ki tudja, lehet, hogy nem is olyan amilyennek mutatja magát, talán veled másképp lenne -öntöttem lelket belé.
-Jaj ne, itt vannak -suttogta Avery tök feleslegesen, úgyis meghalják. Egyből tudtam melyik srác pályázik Fayre. Le sem vette róla a szemét. Végig futtattam a tekintetem a kis csapaton,komoran néztek ránk kivéve a jobb szélén haladó szőke fiút. Ő kedvesen mosolygott rám, így én is megengedtem magamnek egy halvány mosolyt. Tekintetem találkozott egy barna szempárral, amely nem akart engedni, a tulajdonosa egyre közeledett hozzám majd megált, ahogy a többi fiú is. A mosolygós szöszi kezdett el beszélni.
-Szia, Niall vagyok. Téged hogy hívnak? -nyújtotta felém a jobbját.
-Heidi -ráztam meg a kezét.
-Nagyon örülök Heidi, ők itt a barátaim, Harry, Liam, Louis és Zayn. -mutatott végig a fiúkon. Mint megtudtam Faj "rajongóját" Harrynek hívják, a szépszeműt pedig Zaynnek. Éreztem, hogy mind az öten erősek, mégsem volt bennem egy szemernyi félelem sem. Folytattuk volna még az alig elkezdett társalgást, de becsöngettek, így elindultunk a közös osztálytermünk felé. A tanár bemutatott a többieknekés kezdődhetett az óra, az anyagot persze tudtam, ahogy minden mást is amit venni fogunk, de ez csak megkönnyítette a helyzetem. Viszont egy valami nem hagyott nyugodni, éreztem magamon annak agyönyörű szempárnak a tekintetét,így telt el az egész napom, mintha mindenhol ott lett volna, mintha a saját árnyékom lenne amit nem ismerek de valamilyen okból meg bízom benne. Talán csak beképzeltem magamnak. Nagyon remélem, hogy így van, mert nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy vonzódjak valakihez. Pláne nem egy vadidegen vámpírhoz, akire ha ránézek, nem a boldogság és a normális élet jut eszembe, hanem a veszély. Az a csábító veszély, amit nekem most mesziről el kell kerülnöm.
