2014. június 26., csütörtök

12. Chapter

Sziasztok. Nagyon sajnálom ezt a hatalmas késést, de mivel nyár van, sajnos azt kell mondanom, hogy ilyen még elő fog fordulni. Minden esetre, igyekszem időben hozni a részeket. Még egyszer bocsi és jó olvasást. :)

A testem teljes fordulatot vett az ütéstől, ami az arcomat érte. A földön térdeltem, megalázottnak éreztem magam, ahogy a levegőt kapkodtam mérhetetlen harag árasztott el. Szép lassan felálltam, majd ugyan ilyen tempóban Eric felé fordultam, aki adta volna a következő ütést, csak ezúttal nem hagytam. Elkaptam a kezét és földhöz vágtam, olyan erővel, hogy megrepedt alatta a talaj. Most nálam volt az előny, nem érdekel, hogy egykor ez a srác milyen kedves lehetett, mert most egy jég szívű gyilkos, akiben egy csepp alázat sincs. Megölne engem is, ugyan úgy, mint a korábbi áldozatait. A küzdelem lassan eldőlni látszott, mivel ronggyá vertem Eric-et. Már épp az utolsó lépésre készültem, arra, hogy kitörjem a nyakát, mikor megszólalt egy kong. Elrángattak a ringből, csalódott és örömteli arcok bámultak rám. Pénz gazdát cserélt, engem pedig lagymatag, elhalló tapssal "jutalmaztak". Vissza vittek a cellámba, ahol a lányok aggódó tekintetével találtam szemben magam. Elmeséltem nekik mindent ami az iménti fél órában történt. Elmondtam azt is, hogy Zayn is itt van, és mindennemű bűntudat nélkül végignézte, ahogy félholtra vernek. De valami elmondhatatlan oknál fogva, érzem, hogy van remény, hogy Zayn nem olyan mint Dean, és szeret engem.

Így teltek el a napok, annyi különbséggel, hogy már nem csak engem kényszerítettek harcra, szép sorban az összes lány sorra került, és mi ezt vártuk. Vártuk, hogy Fay végre vérhez jusson és kijussunk innen. Zayn továbbra is minden nap ott volt Dean mellett. Annak ellenére amit velünk tett, én még mindig szerettem, de már közel sem annyira mint régen. Mikor már egy hónapja rohadtunk Dean rejtekhelyén, eljött az ideje, hogy Fay álljon a ringbe. A bökkenő ezúttal az volt, hogy nem a megszokott kigyúrt állat jött érte, hanem Zayn. Látszólag ez csak engem aggasztott, a többi lány gyilkos tekintettel méregette, Fay-nek pedig esze ágában sem volt eltérni a tervtől, és be kellett látnom, hogy igaza is van. Amikor kilépett a cellából, a másodperc töredéke alatt Zayn mögött termett és kitörte a nyakát. Fay nem habozott, mindenkit kiengedett, mi pedig futni kezdtünk a megbeszélt irányba. Nincs sok időnk mire rájönnek, hogy valami nem stimmel, de addigra mi már messze járunk, mivel senki nem figyeli az épületet, mindenki az éppen zajló bunyóra koncentrál. Nem is értem, hogy lehet valaki ilyen beteges, hogy vámpírokat kényszerít harcra, és élvezettel nézi végig, ahogy két fajtársa az életükért harcol. Nagyon remélem, hogy a fiúkat abban a hotelban találjuk, ahol néhány napja hagytuk őket. A szerencse, most az egyszer végre mellénk állt, mind a négyen ott voltak, és egyből kérdésekkel halmoztak el minket. Mindent elmeséltem, azt, hogyan kerültünk fogságba, mit kellet csinálnunk a túlélésért, ki juttatott minket arra a sivár helyre és végül, hogyan sikerült megszöknünk.
-Zayn? - az összes fiút megdöbbentették az imént elmondottak, még emésztették az információkat, de úgy néz ki. Louisnak ez gyorsabban ment.
-Igen, Zayn. Csak tudjátok nem értem, hogy miért. Szeretném azt hinni, hogy Dean csinált vele valamit. de mi van ha nem így van? - amit most érzetem az újdonságnak számított, nem voltam mérges, ideges vagy dühös, egyszerűen csak csalódott.
-Bárcsak tudnánk Heidi - hát nem ilyen válaszra számítottam Louis-tól. Valami olyasmire, hogy biztos csak érted teszi vagy, hogy azért csinálja ezt. hogy információkat szerezzen. De be kell látnom, ez marha nagy hülyeség! Ha Zayn nem avatkozik közbe, megöltem volna Dean-t. De mivel ezt megakadályozta, biztos nem azért, hogy nekem tegyen ezzel jót. Az utolsó kis reményszikrájim is kialudtak azzal, hogy logikusan végig gondoltam az egészet.
-Mindegy is, új szoba kell - jelentettem ki határozottan.
-Miért nem megyünk egy másik hotelbe? - Liam feltette a mindenki által logikusnak gondolt kérdést. Istenem, ezt a pocsék szökevény bandát.
-Azért, mert idejönnek megnézik a szobát, és elmennek keresni minket máshol, de arra nem fognak gondolni, hogy itt maradtunk csak éppen egy másik szobában - mind bólogatni kezdtek, én pedig vázoltam a tervemet.
-Na már most, megéreznék, az ismertető jel nyomát és a szagunkat is, így az egyetlen esélyünk Summer. Mi vámpírok, itt maradunk, míg te, szerzel egy szobát, nekem mindegy hogyan, csak ne kérj a recepción kulcsot. Mi addig, gyenge nyomot hagyva, elmegyünk egy messzi hotelbe, majd taxival vissza jövünk, és várjuk őket a mostani szobánkban. Mikor ide értek, akkor majd, ki állunk az ablak párkányra, és amint elmentek vissza jövünk és átmegyünk a Summer állttal szerzett új szobába. Érthető? - szerencsére mind felfogták amit elmondtam, majd kezdetét is vette a terv megvalósítása.

Gyorsan vissza értünk, és vártunk. Nem kellett sokat, ugyan is negyed óra elteltével megéreztük Zayn, és öt ismeretlen vámpír szagát. egy hajszálon múlt, hogy lebukjunk, de elmentek. Vártunk még néhány percet, majd átmentünk az egy emelettel felettünk lévő szobába.
-Ezt megúsztuk - sóhajtott Niall.
-Egyenlőre - feleltem, ezzel talán kicsit lelombozva a többieket.
-Heidi, miért nem megyünk Vissza Fort Collins-ba? - Avery kérdése nyomot hagyott bennem, és percekig nem válaszoltam, holott pontosan tudtam rá a választ.
-Több oka is van, az első az, hogy Dean minden bizonnyal figyeltet minden minden olyan eszközt amivel el tudnánk hagyni Las Vegas-t. A második, hogy most még veszélyesebb lenne, mivel még csak most kezdtek el keresni minket. A harmadik pedig igazán egyszerű, Zayn ide vagy oda, de én befejezem amiért ide jöttem, kerül amibe kerül.

2014. június 7., szombat

11. Chapter

Sziasztok!:) Meghoztam az új részt, ami a többihez képest elég rövid lett, de most ennyire futotta, remélem tetszik. Jó olvasást. xxValerie

Ez egyszerűen nem lehet igaz. Egy hajszál választott el attól, hogy végleg megszabaduljak Dean-től, de nem, nem öltem meg, sőt, én kerültem ki belőle rosszul, ugyanis eltört nyakkal egy tömlöcben végeztem, akárcsak a többiek. El sem hiszem, hogy ez történt, az igazat megvallva, nem számítottam árulásra, tőle meg végképp nem. A könnyek megállíthatatlanúl futottak végig arcomon miközben felálltam és a mellettem lévő cella rácsaihoz lépkedtem. Fay és Eleanor kapott helyet ebben a patkányukban, a másik oldalamon pedig Summer és Avery. Csak én voltam egy egyedül, amit nem furcsállok, egészen addig, míg rá nem jönnek milyen erősek is a lányok. Mivel Summer farkas, gyorsabban regenerálódik mint mi vámpírok, de egyenlőre csak feküdt és nem mozdult. Egyedül maradtam a gondolataimmal, mérhetetlen fájdalmat éreztem. Nem, ez nem testi fájdalom volt, sokkal inkább lelki. Ezek a sérülések sokkal rosszabbak voltak, néhány vágásnál, szúrásnál vagy lövésnél, ez nem gyógyult meg percek alatt, az egyetlen gyógyír az idő volt, hosszú kegyetlen és kínokkal teli idő. Rá kellett jönnöm, hogy minden amit nekem mondott, hazugság volt, hogy egész idő alatt kihasznált engem, és a barátaimat, az ő barátait. Nem szerette egyikünket sem, csupán tökéletes látszatát nyújtotta annak, épp úgy, ahogy Dean. Órákig folytattam volna az önmarcangolást, de Summer felébredt.
-Jól vagy? - igyekeztem halkan beszélni, az kéne még, hogy idejöjjenek amikor még tervem sincs a kijutásra.
-Megvagyok, és te?
-Én is.
-Hogy érzed most magad? Tudod, azért mert elárultak.
-Borzasztó érzés, de nem csak engem árultak el, téged is, mindenkit. Ezért rohadunk itt, valószínűleg Dean háza alatt vagyunk - nem akartam másnak ecsetelni, hogy mennyire meg vagyok bántva, Summernek is van elég problémája, nem kell terhelnem őt az enyémekkel.
-Amint a többiek is felébrednek, ki kell találnunk valami tervet a kijutásra - hallottam, ahogy gondolkozni kezd, és elő is állt egy igen jó tervel.
-Fay - egyszerre mondtuk ki a nevét, menekülésünk kulcsának. A következő pillanatban El is felébredt, oda másztam a cellája rácsaihoz, majd vele is lezavartam egy hasonló beszélgetést, mint Summerrel. A történtek Eleanort viselték meg legkevésbé, ő már sok hasonlót élt át, ezért is bízik meg másokban olyan nehezen. Fay, majd Avery is felébredt. Summer vázolta tökéletesre sikerült tervét, amivel az volt a baj, hogy Fay legyengült, és vérre van szüksége ahhoz, hogy ezt véghez tudja vinni. Ekkor jött az ötlet, hogy csinálhatnám én is, de nekem ez még nem megy, túlságosan tapasztalatlan vagyok ehhez, nem úgy mint Fay.
-Én nem vagyok vámpír, az én véremből ihat - Summer megint csak okosat mondott, ez össze is jöhet.
-És, hogy juttatjuk Summer vérét Fay-hez? - hát azt hiszem elkezdek megbarátkozni a "szobámmal". Nem volt semmi, amiben át tudtam volna vinni a vért a túloldalra. Hangos léptek zaja törte meg a beszélgetést, egy nagydarab kigyúrt vámpír lépett a cellám elé, a rácsok között becsúsztatott egy kis vért.
-Idd meg! - parancsoló hangon mozdulatlanul figyelte minden lépésem. A kezembe vettem a poharat majd az ajkamhoz tartottam, a tartalma beáramlott a számba, de nem nyeltem le.
-Idd meg! - nem tudtam mit csinálni, hagytam, hogy a vér végig fojjon a torkomon, ezzel új erőre kaptam. Még egy pasi jött, mindketten bejöttek, majd két oldalamra álltak. Vak sötétben vezettek, de hangokat hallottam. Egyszer csak megálltunk egy ajtó előtt, amit szélesre tártak előttem, egy elkerített ringbe löktek, majd a rácsozott nyílászárót becsukták. A székeken vámpírok ültek és pénzt lóbáltak a magasba, és mindenfélét üvöltöztek, nem sejtek jót. A szemközti ajtó kitárult, majd egy srác lépett be rajta, önként és dalolva. Az ember, akit valamilyen bírónak véltem, a ketrecen kívülről, osztotta meg az információkat. Rendben, tehát a velem szemben álló srácot Eric-nek hívják, és eddig veretlen. Remek, jobba napom nem is lehetne. Ha nem harcolok nekem végem, megöl, nem fog kímélni csak azért mert lány vagyok. Nekem sem szabad sajnálnom őt, hiszen annyi vámpírt megölhetett már, olyanokat is, akik egyáltalán nem akartak harcolni. Elhangzott egy kong, Eric pedig mindennemű habozás nélkül támadt rám. Itt volt ős is, figyelt engem, amint mozdulatlanul állok, valahogy nem éreztem azt, hogy nem szeret, de csak állt és nézett várva a fejleményeket. Egy valamit tudtam, muszáj nyernem, nem érdekel milyen áron, de nyerni fogok.