2014. április 29., kedd

06. Chapter

Louis
A tervem Eleanor meghódítására mondhatni, egyszerű de nagyszerű. Nincsenek komoly szándékaim, csak meg akarom ismerni. Mivel segítünk Heidinek, egyre gyakrabban láthatom. Igaz, eddig nem beszélgettünk túl sokat, beértem a látványával is, de most, ideje végre megismerkednünk. A közelébe kerülnöm nehé, elég zárkózott és nem nyílik meg könnyen. Minden gondolata a barátnőinek való segítés körül forog. Végülis, ezért van itt. De bőven van még időm, és eddigi tapasztalataim során nem lesz nehéz leimádkoznom a bugyiját. Viszont amíg ez nem történik meg addigis ott van nekem Melody. Igazán szerencsés lány, már vagy két hete a barátnőm. Nem is tudom miért. Nincs benne semmi különleges, talán a tudat, hogy a suliban már nem sok csaj maradt aki még nem járta meg az ágyam. Lényegtelen, ha majd Eleanort befűztem, őt is dobni fogom. Nem volt sok időm Elre gondolni, mert ahogy már napok óta a megszokott időben mentünk Heidiékhez. De ez egy kitűnő alkalom mindanyiunk számára. Harry élvezheti Fay társaságát, Liam csodálhatja Averyt, Niall Summerrel lehet, Zayn és Heidi kölcsönösen imádhatják egymást, én pedig végre igazán megismerhetem Eleanort. Oké, hát a tervem remekül halad. El kedves és okos lány, azt hiszem előre látta a szándékaimat, ezért kicsit elutasító volt velem, de az idő haladtával egészen megkedvelt. Mondhatni olyanok vagyunk, mint a tűz és a víz.
De azt hiszem, ez vonz benne a legjobban. Mindazok ellenére, hogy teljesen különbözünk, még senki nem értett meg ennyire. A végén még egy hónapnál tovább lesz a barátnőm. Ami a többi lányt illeti, őket is kezdem megkedvelni, csakúgy mint a srácok. Komolyan, úgy érzem mindenkinek bejön valaki. Csak Eleanorban nem vagyok biztos, rejtélyes, nem nyílt meg túl könnyen és még így sem mondott sok mindent magáról, de nekem ez elég volt ahhoz, hogy tudjam, valaki nagyon megbántotta a múltban. Kicsit félek mi lesz akkor, ha majd dobom őt, remélem nem kerül teljesen a padlóra, mert tényleg kedvelem, de nem tervezek hosszú távra.
Heidi
Jaj, minden tökéletes. El sem hiszem, hogy ennyi új barátom van. Dean elmehet a fenébe. Nem számít milyen erős, vagy, hogy milyen jó csapata van. Épp elég erősek vagyunk, hát ha még a farkasok is segítenek. Magamnak is félek bevallani, de tudom, hogy élvezni fogom amikor megölhetem Deant. Rengeteg vegyes érzelem kering bennem mostanában. Nagyrészben szeretet. Ami jó érzés, mert idáig csak Emmát szerettem, és most rakás ember - vagy inkább természet feletti - van, akit szerethetek, egyiküket kelleténél kicsit talán jobban. Zayn nagyon kedves velem, először azt gondoltam, hogy hátsó szándékai vannak, de ma már tudom, hogy ilyesmiről szó sincs. Képességeimnek köszönhetően, tudom mi jár a fejében, így azt is tudom, hogy úgy érez mint én, ami nagyon boldoggá tesz. Ami viszont elszomorít az Louis. Nem tisztességesek a tervei Eleanorral, érzem, hogy nagyon meg fogja bántani, de én ezt nem hagyhatom. Viszont nem avatkozhatok bele, ez kettejük dolga, mégis muszáj figyelmeztetnem Eleanort, mielőtt újra komoly lelki fájdalmai lesznek. Nem tudok sokat arról, hogy mi történt vele, azt viszont igen, hogy hasonló eset volt mint ami Louis elméjében lezajlott. Fel kell készítenem.
-Heidi, nyugodj meg. Pontossan tudom mire készül - Eleanor kedvesen mosolygott rám.
-Tudod? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Igen. Louis pontosan az a fajta srác, akit nekem messziről el kell kerülnöm -keserűen mosolygott rám.
-El, én úgy sajnálom, nem akartalak megbántani - Eleanor szemei könnyektől csillogtak. Nem mozdult, csak meredt maga elé. Olyan volt, mintha újra átélné a múlt eseményeit.
-Te nem tettél semmit, csak nehéz elhinni, hogy mindegyik fiú ki akar használni -szép arcán egymás után folytak a könnyek, és én tudtam, hogy ez az ami valójában zavarja.
-Eleanor, hidd el, te nagyon szép, okos és kedves lány vagy. Nem hiszem, hogy mindegyik fiú így tekintene rád. Sőt, a suliban az összes pasi a lábaid előtt hever, fogadok van köztük olyan akinek komolyak a szándékai - megnyugtatta az amint mondtam, majd egy gyors mozdulattal letörölte a könnyeit, tett felém egy lépést és megölelt.
-Köszönöm - suttogta.
-Igazán nincs mit El - öleltem vissza.
-De mit mondjak Louisnak? Megígértem neki, hogy a holnapi napot vele töltöm - aggodalmasan nézett rám, mint aki fél a következményektől.
-Ne mondj semmit, csak menny el, érezd jól magad, és ha nyomul rád egyszerűen mond meg, hogy csak barátnak tartod - ez tűnt a legjobb tanácsnak, habár tudtam, hogy Eleanor vonzódik Louishoz. Remélem nem fog rosszul elsülni a dolog.
-Igyekszem Heidi, de nagyon jól tudod, hogy nem fog olyan könnyen menni. Azthiszed erre még nem gondoltam? - szarkasztikus hanglejtéssel és arckifejezéssel nézett rám. 
-Oké, nincs jobb ötletem, nem kerültem még hasonló esetbe sem - El arca megfizethetetlen volt, mint aki alá írta a halálos ítéletét. Vagyis hasonló dolgot tett, egy teljes nap egy fiúval aki ki akarja használni és akibe nem mellesleg szerelmes.

2014. április 22., kedd

05. Chapter

Fay
Nagyon örültem, hogy valaki segít, de legvadabb álmaimban sem gondoltam volta, hogy pont ezek a srácok lesznek azok. Niallt már megkedveltem, de a többi srácról a véleményem még mindig változatlan. Persze elmondhatatlanúl hálás vagyok nekik, de mégis szeretném megtartani a távolságot. Elmeséltem Heidinek a történteket, kicsit ugyan meglepődött de jól fogadta, sőt, szinte ugrált örömében, hogy ennyien törődnek vele. Ami még jobb, hogy igyekeztem vámpírokat találni, akik hajlandóak támogatni minket. Nos, finoman szólva a kis akcióm borzasztóan végződött, de rátaláltam egy lányra, egy borzasztóan kedves, szeretetre méltó lányra. A neve Eleanor. Rengeteget segít, megtanítja Heidinek, hogyan uralja a képességeit. Kicsit félénk, idő kell ahhoz, hogy teljesen önmaga legyen, de úgy érzem ez már nem tart sokáig.
-Gyerünk Heidi, koncentrálj. Ne félj, nem lesz semmi baj, meg tudod csinálni, meg kell csinálnod. -Eleanor lassan két órája próbálja megtanítani Heidinek, hogyan csináljon az akarat erejével vizet. Nem igazán megy a dolog.
-Amikor kezdő voltan nekem is nehezen ment, ezt nem egyszerű teljesen elsajátítani. Gondolj arra miért csinálod most ezt. Dean miatt. Gondolj rá. Arra, hogy mennyi fájdalmat okozott neked. Arra, hogy amíg él, nem lehetsz teljesen szabad. -El szavai hatásosnak bizonyultak, ugyanis egy bizonyos ponton esni kezdett az eső. Sehol máshol, csak azon a ponton amire Heidi fokuszált.
-Oké, ügyes vagy. Most pedig engedd el. -a zápor abba maradt, a vöröske pedig egy öröm teli sikítás közepette Eleanor nyakába ugrott, maj invitált engem is, hogy csatlakozzak hozzájuk, így már hárman ölelkeztünk. Avery még nem ismeri Elt, megkértem Summert, hogy beszéljen kicsit neki az eddig történtekről. Épphogy csak rájuk gondoltam egyből megjelentek, majd Avery Eleanorhoz sétált, hogy jobban megismerhesse.
-Niallék mikor érnek ide? -emelte rám a tekintetét Summer. Igen, mindenkinek meséltem, hogy segíteni fognak nekünk, aminek hozzám hasonlóan, ők is örültek.
-Nem tudom, körülbelül úgy most. - mosolyodtam el, amikor megláttam a felénk közeledő öt alakot.
-Ki kezdi? -Heidi egyből a lényegre tért amint a fiúk megálltak.
-Majd én. -lépett előre Niall. Egymástól egy méter távolságra álltak és Heidi csak nézte őt. Én már tudom, hogy megy ez, hiszen már az én képességemet is lemásolta. A következő Liam volt.
-Mi a képességed? -kérdezte barátságosan a vöröske.
-Teleportálás. -Liam szintén kedvesen bámult barátnőmre, majd amikor kész volt, Heidi egy intéssel jelezte, hogy tovább mehet. Most Louis jött. Már épp kérdezni akarta milyen erőt birtokol de a srác előbb megszólalt.
-Tett irányítás. -ez nagyon komoly képességnek hangzik. Bárkivel csinálhat bármit, ez még jól fog jönni Heidinek. Louis után Harry következett aki egész végig persze engem bámult.
-Azt láttatok másokkal amit akarok. -imádom a rekedtes hangját. Mi? Fay fogd be, miket képzelsz. Remek, már saját magammal beszélgetek. Ez egyre jobb és jobb.
 Mielőtt Heidi bármit csinált volna elkezdett nevetni.
Már könnyes volt a szeme a sok röhögéstől, de senki nem értette, hogy mi ilyen vicces. Majd amikor küldött felém egy sokat mondó pillantás egyből rájöttem viháncolásának okára és fülig vörösödtem. Fantasztikus. Heidi hallotta a kis eszmecserémet saját magammal. Néhány másodperc múlva rendezte vonásait majd ismét Harryre fokuszált. Miután végzett, Zayn lépett Heidi elé.
-Birtokba vehetem mások testét. -na ez nem semmi. Amíg barátnőm Zaynnel volt elfoglalva, addig a többi fiú felé pillantottam. Ez hihetetlen! Komolyan mondom már felháborító. Mindegyikük bámult egy lányt nyálcsorgatva, annk ellenére, hogy barátnőjük volt. Harry természetesen engem, de ehez már hozzá szoktam. Niall kék szemeit Summeren legeltette, Liam Avery felé pillantgatott, Louis pedig szinte levetkőztette a tekintetével Eleanort. Szegény El, zavaréban össze vissza forgatta a fejét, mindenfelé nézett csak Louisra nem, akinek láthatólag ez tetszett mert egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Jól vagy? -suttogtam Eleanor fülébe.
-Igen persze, csak tudod nem szeretem ha ennyire néznek.
-Tudom mit érzel, de ne aggódj, ha úgy jársz mint én, hamar hozzá szoksz. -meséltem neki Harry folytonos próbálkozásairól, hogy valahányszor találkozunk vagy akár egy légtérben vagyunk, mindig megállás nélkül engem bámul. Eleanor mosolyogva bólintott majd vég szóra Heidi hangja csendült fel.
-Kész vagyunk, mindent nagyon köszönök srácok, ha valahogy meghálálhatom csak szóljatok.
-Szívesen tettük Heidi, és a későbbiekben is segíteni fogunk. -ölelte át Niall.
-Köszönöm. -felelte barátnőm majd elváltak és mindenki ment a maga útjára. Jelenleg Eleanor is Heidinél lakik a biztonság szempontjából. Amióta Summer és a falkája megölték azt a gyanús vámpírt egyre többen jönnek ide, ezért úgy gondoltuk, hogy ha El is ott van több esélyük van megvédeni magukat. Szemem sarkából még láttam ahogy Louis vissza pillant majd vigyorogva intett egyet Eleanornak, aki szégyenlős mosollyal viszonozza a gesztust.
Louis
Jó volt Eleanorra nézni, a külseje elragadó, ráadásul bírom a félénk lányokat. Tudom, hogy barátnőm van, tudom, hogy szeret, tudom, hogy azt hiszi én viszonozom ezt az erős érzelmet, de ez kicsit sem érdekel. Eleanor olyan ártatlan volt, törékeny, mégis erős. Ez a több oldalúság megragadott benne. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok belé vagy azt, hogy tetszik. Ezt az érzést nem tudom leírni, még azt sem tudom hogyan tovább. Csak azt tudom, hogy meg akarom szerezni, hogy mindig velem legyen, hogy a sajátomnak hívhassam. Azt akarom, hogy ő az enyém legyen és így vagy úgy de meg fogom szerezni.

2014. április 17., csütörtök

04. Chapter

Napról napra erősebb vagyok, a félelemnek már csak egy halvány szikrája él bennem, amit előbb vagy utóbb ki fogok irtani magamból. Most, hogy a farkasok is itt vannak, még jobbnak érzem az esélyeinket. Ráadásul összebarátkoztam Summerrel, nagyon szeretni való lány. De nem ő az egyetlen akivel jóban lettem. Egy pocséknak induló napon kedveltem meg Niallt. Azóta a nap óta nagyon jóban vagyunk, sőt, Fay, Avery és Summer mellet ő segít a legtöbbet. Rengeteg időt töltünk együtt, aminek persze a barátnője nem örül. Nem csípem azt a csajt. Szereti Niallt, kedves és rendes, de valami aggaszt benne, mintha csak magának akarná újdonsült barátomat. Summert szintén imádom, megtaláltuk a közös hangot, Fay is kedveli és remélem Averyvel is jóban lesznek. Most nálunk lakik leválva a falkájától, akik az erdőben tanyáznak. Persze megszokta őket látogatni mint például ma is. De Niall átjön aminek örülök, szeretnék minnél többet megtudni róla.
-Ezt nem mondod komolyan? -kérdeztem hitetelenkedve mégis mosolyogva Niall történetének hallatán.
-De igen, pontosan így történt. -nevetett fel. Mivel Niall tűz elemü vámpír ezért a képessége a tűzhöz van kötve, ami a tűz irányítás. Amikor még kezdő volt nem tudta uralni az erejét, ezért sok vicces története van. Most éppen azt mesélte hogyan gyújtotta fel az apukája haját. Már órák óta itt van és a percek egyre gyorsabban szaladnak, szinte meg sem akarnak állni, mintha valami üldözné őket. Fél óra múlva Summer hazaért, ugyan Niall csomószor volt már nálunk de még egyszer sem találkoztak.
-Heidi! -kiabált barátnőm.
-Igen? -ordítottam vissza.
-El sem fogod hinni amit mesélni akarok -lett egyre élesebb a hangja, mivel már az ajtóm elött állt. Amint belépett észre vette a barátomat, én pedig gyorsan bemutattam őket egymásnak, de Niall olyan furcsa volt, egyik percről a másikra megváltozott.
Niall
Amint megláttam Summert a lélegzetem is elakadt, azonnal beleszerettem. Tudom nem helyes ilyet még csak gondolnom sem, de nem tehetek róla, abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt Emily, az, hogy már jó ideje a barátnőm, hogy elvileg az életemnél is jobban szeretem. Ez  az elméletem teljesen megdőlt, leomlott mint egy vár amit az ellenség romba dönt. Gyönyörű fekete haja, fehér bőre és kedves mosolya volt. Tudtam,hogy vérfarkas és régebben azt gondoltam soha nem tudnék beleszeretni egy ilyen lénybe, noha semmi bajom nincs a farkasokkal, de ez a lány egyszerűen levett a lábamról. Nem ismertem, nem tudtam róla az ég adta világon semmit, mégis olyan érzésem volt mintha mindent tudnék róla, mintha őt nekem találták volna ki. Igyekeztem visszarángatni magam a valóságba, ahol nekem van barátnőm akit szeretek, csak sajnos ez nem ment. Úgy éreztem én egyáltalán nem szeretem Emilyt, hogy engem csak és kizárólag Summer érdekel. Persze vörös hajú barátom vissza rántott a valóságba, amiért nagyon hálás voltam neki. 

-Mit szerettél volna mesélni? -kérdezte Heidi csodálatom tárgyát.
-Találkoztunk egy vámpírral, nem ide valósi. Nekem kimondottan gonosznak tűnt. Viszont azt mondta téged keres. -Heidi arca elsápadt és a távolba meredt, sejtettem, hogy miért.
-Mi történt vele? -alig hallhatóan motyogott miközben tekintetét Summerre emelte.
-Megöltük. -felelte egyszerűen, mire a vöröske rendezte vonásait és szélesen elmosolyodott.
-Köszönöm. -ugrott fel és zárta a karjai közé Summert.
-Nincs mit. -ölelt vissza. Percekig így áltak, de jó volt nézni. Két lány akik rövid idő alatt nagyon közel kerültek egymáshoz, akiken tényleg látszik, hogy törődnek a másikkal. Elváltak egymástól majd Heidi vissza ült eredeti helyére, Summert pedig legnagyobb örömömre marasztalásra bírta. Az idő gyorsan telt, azon kaptam magam,hogy ideje lesz elindulnom. Nagy meglepetésemre a házamban a srácok fogadtak.
-Sziasztok. Mit csináltok itt? -kérdeztem őket miközben besétáltam a nappalimba.
-Téged kerestünk, de mivel nem voltál itt úgy döntöttünk, hogy megvárunk. -felelt a kérdésemre Liam.
-Mit szeretnétek?
-Mostanában nagyon sok időt töltesz azzal a vörös hajú lánnyal és a barátaival, csak kíváncsiak vagyunk miért. -válaszolt ezúttal Harry. Szemem sarkából Zaynre pillantottam és láttam amint arca egy pillanatra megfeszül, nagyon jól tudtam miért.
-Nos, megismertem Heidit és rájöttem, hogy borzalmas élete van. Megkedveltem őt is, és a barátait is, segíteni szeretnék neki, mivel tudom, hogy borzalmas következményei lennének ha nem állnának többen az oldalára. -fejtettem ki a válaszom.
-Mi történne vele? -kérdezte Zayn.
-A jobbik esetben elmenekülne, a rosszabbikban meghalna. -amint kimondtam ezt az egy szót, éreztem, hogy mindnyájan kíváncsiak.
-Miért? -most Louison Volt a sor, hogy kérdezzen.
-Üldözi őt egy vámpír, a képességei miatt, évek óta menekül előle, de most úgy döntött megerősödik, több képességet szerez és felveszi ellene a harcot.
-Hogy lehet több képessége? -még mindig Louis kérdez, de látszólag egyikük sem nyugodt.
-Ő egy másoló. Ezért jöttek ide a vérfarkasok, ők is Heidinek segítenek. -miközben a farkasokra terelődött a téma újra eszembe jutott Summer. Rendkívül utáltam magam emiatt, hogy Em helyett rá gondolok. De nem tudok ellene tenni, és őszintén szólva nem is akartam. Jött volna az újabb kérdés Zayntől, de a csengő hangja megzavarta. Felálltam és az ajtó felé indultam ami mögött Fay állt.
-Szia. hát te?
-A segítségedet szeretném kérni. Pontosabban kérdeznem kell valamit.
-Ne kímélj.
-Arról lenne szó, hogy Heidi lemásolhatja e a képességedet. Még erősebb lehetne és kisebb lenne az eséje annak, hogy meghaljon. Nem akarom elveszíteni. -lábadt könnybe Fay szeme, amit teljesen megértek.
-Nyugodj meg, Heidi nem fog meghalni, lemásolhatja a képességem, ne aggódj, erősebb mint Dean, csak magának is fél bevallani.
-Köszönöm. -ölelt meg. Karjaimba zártam a zaklatott lányt, hogy valamelyest lenyugtassam. Fay elengedett és épp menni készült amikor barátaim jelentek meg az ajtóban.
-A mi képességeinket is lemásolhatja. -mosolygott a lányra Louis. Halványan, de a szólított személynek is felfelé görbült a szája, ahogy nekem is. Tudtam, hogy ha Heidi ennyi és ilyen erős képességek birtokába jut, egyedül is elintézné Deant és csapatát, de ha mi is segítünk és a farkasok is esélyük sem lesz. Heidi nem fog meghalni és végre szabad lesz.

2014. április 9., szerda

03. Chapter

Amikor először tartottam a kezemben Dean könyvét halálosan féltem, most viszont örülök. Az életem nem is alakulhatott  volna jobban, mindent megtudhatok róla és, hogy legyőzhessem, még több erőre van szükségem. Avery és Fay nagyon sokat segítenek nekem. Városról városra járunk, felkutatva olyan vámpírokat, akiknek a képessége még jól jöhet. Az utóbbi időben egyáltalán nem foglalkoztam Zaynel, amit nem bánok. Csak Deanre tudok gondolni, hogy legyőzhessem és végre minden gátlás nélkül boldogan éljek. Nagyon remélem, hogy menni fog,hogy a régi érzelmeim nem akadályoznak meg a tervem megvalósításában.

1654
Még fiatal voltam, a szüleim szerettek velem dicsekedni, a szép vörös hajammal, a hófehér bőrömmel és persze különleges adottságaimmal. 1645 április 13.-án egy ünnepségre voltunk hivatalosak. Itt ismerkedtem meg Deannel, ő még szintén újonc volt de ez cseppet sem látszott rajta. Kedves volt, figyelmes és udvarias. Sok időt töltöttünk együtt ami alatt kölcsönösen megkedveltük egymást. Természetesen az ő fülébe is eljutott, hogy milyen hatalmam van. Kíváncsi volt arra, hogy mit tudok, meg is mutattam neki ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Dean apja túl sokat várt el a fiától, hajszolta a végtelenségig, hogy még erősebb még jobb legyen, jobb mindenkinél. Hamar rájött, hogy ha ezt meg akarja valósítani, akkor tőlem meg kell szabadulnia. Könnyen megbirkózott érzéseivel mit sem törődve közös múltunkkal, a halálomat akarta. A szüleim érezték, hogy valami nincs rendben, ezért bejelentették, hogy hamarosan tovább állunk. Engem persze elvakított a rózsaszín köd, az egyetlen akivel lenni akartam az Dean volt. Aznap éjjel amikor elindultunk volna, kiszöktem hozzá, hogy rendesen elbúcsúzzunk , hogy megígérjem neki, nemsokára találkozunk. Nem pont úgy alakult az este ahogy terveztem, Dean majdnem megölt, hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem és elvesztettem az uralmamat. A szemem feketévé változott az ismertető jelem vörösen izzani kezdett. Álltam Dean előtt és csak néztem, de tudtam, hogy ez neki borzasztóan fáj. A szüleim állítottak meg, ha nem teszik talán megöltem volna, talán megölhettem volna. Elmentünk onnan, a lehető legmesszebb, de úgy néz ki mégsem elég messzire. Akárhova, akármerre mentünk Dean mindig megtalált. A régi kedves énjéből, akit én annyira szerettem, már semmi sem maradt. Ahogy múlt az idő beletörődtem, hogy ő már sosem tér vissza, örökre elvesztettem. Szép lassan a szomorúságot átvette a harag, a szeretetet pedig az utálat. 


Vissza emlékezésemből a csengő hangja zökkentett ki. Az ajtóban Fay állt, megbeszéltük, hogy ma edzünk egy kicsit, Avery nem tudott jönni, erre a hétre elutaztak a szüleivel. A barlangban ahonnan a könyv is származik, rengeteg hasznos dolgot találtunk ami segíthet Dean megölésében. Céltáblákat, rárajzolva vámpírok olyan testrészeivel, idegekkel amitől néhány percre legyengülhetnek, és természetesen lét fontosságú fegyverek. Amikor a barlanghoz értünk ismeretlen illatra lettem figyelmes, valaki van itt. Határozottan nem vámpír, valami más természet feletti lény, talán egy vérfarkas vagy alakváltó. Igazam is volt, egy fekete hajú lány állt a teremben, talán egy kicsit megijedt tőlünk de barátságosnak látszott.

-Te vagy az -mutatott rám örömmel a hangjában.
-Kicsoda? -kérdeztem, mert fogalmam sem volt mit akarhat tőlem egy farkas.
-A vörös hajú vámpír, el sem hiszed mióta kereslek téged -jött közelebb mosolyogva.
-Mit szeretnél?
-Segítened kell, ugyan azt akarjuk, Deant holtan látni, egyedül neked sem fog menni.
-Hány fős a falkád? -kérdeztem ugyanis köztudott, hogy a farkasok falkában járnak.
-Húsz, de ismerek más csapatokat is akik támogatnának.
-Rendben. Egyedül jöttél? -kérdeztem
-Igen, engem küldtek, hogy keresselek meg.
-Értem, a falkádnak is itt kéne lennie, hogy ebből ki tudjunk hozni valamit, úgyhogy valamilyen módon értesítened kell őket.
-Két nap mire vissza tudunk jönni.
-Nekem megfelel, viszont valamit enned kéne -mutattam a Faynél lévő táskára jelezve, hogy pótolnia kellene az energia hiányt.
-Nem köszönöm, minél előbb indulok annál jobb, ha netán megéheznék levadászok egy állatot
-Legyen ahogy akarod, akkor két nap múlva találkozunk -bólintottam és halványan de észrevehetően elmosolyodtam.
-Mi a neved? -kérdeztem gyorsan mielőtt még elment volna.
-Summer -felelte majd átváltozott és szélsebesen futni kezdett. Az eseményektől felvillanyozódva álltam neki a gyakorlásnak, elsősorban újonnan szerzett képességeim fejlesztésének. Már órák óta itt vagyunk és büszkén mondhatom, hogy rengeteget haladtunk, viszont elérkeztünk ahoz a pillanathoz, hogy lemásoljam Fay képességét, ami az alakváltás. Ez nagyon hasznos erő, bármilyen állattá átalakulhatsz, fiatal vámpírok talán össze is kevernek egy közönséges alakváltóval. A másolás gyorsan megvolt, és használni is tudtam, persze közel sem annyira jól mint Fay, de a semminél ez is több.
-Szerintem mára elég ennyi -szólalt meg Fay.
-Egyetértek -válaszoltam majd elindultunk vissza Fort Collinsba. Amint haza értem felmentem a szobámba kicsit gondolkodni, hogy miként lesz ez a harc Deannel. Nyugalmam nem tartott sokáig ugyanis Emma rontott be a szobámba.
-Heidi, James bácsi nincs itthon eltudnál vinni egy barátomhoz? -kérdezte.
-Gyere -álltam fel, majd mentem le a lépcsőn. A kocsi kulcsom leakasztottam a helyéről majd a garázs felé vettem az irányt.
-Kihez vigyelek? -kérdeztem Emmát amikor már mind ketten az autómban ültünk.
-Lanahoz
-Oké -feleltem és indítottam be a motort. Elértük az uticélunkat de Emma meg sem mozdult.
-Mire vársz?
-Be kísérsz?
-Mi vagy te óvodás?-nem hiszem el, kilenc éves és nem tud egyedül elmenni az ajtóig
-Kérlek
-Mozogj -egyeztem bele, leállítottam a motort kiszálltam majd átkaroltam Emma vállát ami körülbelül a derekamig ért majd elindultunk az ajtó felé. Becsöngettem, valaki közeledet és ajtót is nyitott, de az a valaki nem Lana volt, nem az anyukája és az apukája sem. Az a személy aki az ajtóban állt eléggé megdöbbentett. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy ő bármilyen kapcsolatban áll Lanaval. Félve engedtem el Emma vállát figyelmeztetve, hogy majd hívjon és akkor érte jövök. Nagy nehezen hátat fordítottam és vissza mentem a kocsimhoz, de tudtam, hogy az a bizonyos személy még mindig ott áll az ajtóban, és engem néz. Figyeli minden mozdulatomat, úgy ahogy nem olyan rég még én is tettem vele kapcsolatban. Mielőtt beszálltam volna a kocsiba hátra fordultam, ami nagy hiba volt. Már nem az ajtóban állt hanem tőlem két méterre ami aggasztott, ezért beszálltam majd indultam is, minél messzebbre akartam kerülni attól a háztól, pedig nagyon jól tudom, hogy a mai nap folyamán még vissza kell mennem, remélhetőleg megúszom az újabb találkozást ugyanis megijeszt. Nem tudom miért, talán egy kicsit emlékeztet Deanre, szeretném azt hinni, hogy csak külsőleg hasonlít rá. Szeretném azt hinni, hogy a múlt nem ismétli meg önmagát.

2014. április 3., csütörtök

02. Chapter

Végre boldog voltam. Éreztem a szabadság ízét, hacsak egy pillanatra is, de teljesen megnyugodtam. De nem szabad elbíznom magam. Érzem, hogy ez csak a vihar előtti csend, ezért igyekszem minden egyes percet kiélvezni. Már hetek óta itt vagyok és eddig negatívum nem történt. De ma különös érzéssel ébredtem, ami nem feltétlenül rossz, csak furcsa, váratlan, nem is tudom melyik a megfelelő szó, a lényeg, hogy megérzésem szerint ma valami meghatározó fog velem történni.
Mivel szombat van, nincs iskola. De én csak úgy, mint minden nap, Zaynre gondolok. Elég volt csak egyszer egyetlen másodpercre belenéznem a szemébe máris beköltözött a fejembe. Persze, egyszerű a megoldás, nem pillantok felé. Hát ez nem igazán sikerült, tudni akartam mikor mit csinál, kivel beszélget, mikor milyen órája van. Szinte már megszállottja lettem és ez a lányoknak is feltűnt, így ma csajos napot tartunk, semmi fiú csak mi. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Amint a lányok megérkeztek, behívtam őket a házba.
-Mit szokás csinálni egy ilyen csajos napon? -kérdeztem mivel még sosem volt ilyenben részem, fogalmam sincs, mik történnek itt.
-Nos, egy átlagos ilyen napon a lányok kiöntik egymásnak a szívüket, beszélgetnek mindenféléről de mi ugyebár vámpírok vagyunk, ezért semmi átlagos dolgot nem fogunk csinálni -amíg Fay lelkesen magyarázott Avery nagyban bólogatott, kimutatva egyetértését.
-Indulhatunk? -jött oda hozzám Fay. Bólintottam jelezve, hogy mehetünk. Ugyan nem tudtam hova akarnak menni, de kérdés nélkül mentem utánuk. A házunkkal szemben lévő erdő felé vettük az irányt és miután már a hatalmas fák takarásában voltunk, szabadon alkalmazhattuk vámpír sebességünket. Csak futottunk, ugráltunk a fákon, sziklákon, annak ellenére, hogy ez számomra mindennapos dolog volt, felemelő érzést nyújtott. Az idő gyorsan telt, levadásztunk pár állatot, ücsörögtünk kicsit majd ismét futni kezdtünk. Már nagyon messze jártunk Fort Collinstól, amikor Avery megbotlott és zuhanni kezdett, amikor földet ért volna csak tovább zuhant, utána ugrottunk és nem várt látvány fogadott. Egy rég elhagyott, de jó állapotban lévő barlang, nem is akármilyen. A falak egyszerű fából voltak, a földön pedig csempe amin hosszú  magas nyitott szekrények sorakoztak. Elég barátságtalan környezet volt mégis megnyugtatott, viszont miután többet láttam már közel sem éreztem magam nyugodtnak, sokkal inkább idegesnek. Könyvek, legendák vámpírokról, megsemmisítő fegyverek, harapás ellenszer minden aminek csak köze van a vámpírokhoz.
-Wow! -szólalt meg Avery és hirtelen már az sem érdekelte, hogy több métert zuhant.
-Valaki nagyon érdeklődhetett a vámpírok iránt -néztem körbe. Egyre beljebb merészkedtünk és egyre több furcsa dolgot vettem észre, viszont valami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Egymás után sorakoztak hatalmas és széles polcok az ABC betűivel ellátva. Könyvek voltak sorba rendezve név szerint, minden egyes könyvre egy név volt írva. Leemeltem egyet, majd olvasni kezdtem. Egy bizonyos személyről írt benne mindent amit valakiről csak tudni lehet.
-Lányok, ezt nézzétek -szóltam nekik jelezve, hogy jöjjenek ide. Fay kivette a kezemből a könyvet, néhány másodperc múlva kérdőn pillantott fel rám.
- Ezek adatok egy vámpírról. Elképesztő, több száz oldal -ámuldozott.
- Az -értettem egyet, mert ez tényleg elképesztő volt.
- Ez azt jelenti, hogy minden élő vámpírról vannak feljegyzések? - kérdezte Fay.
- Valószínűleg -feleltem.
- Akkor rólunk is vannak -mondta Avery majd elindult az M betű felé, ahogy Fay is a B felé, így én is elindultam megkeresni a sajátomat. Néhány perc keresés után meg is találtam. A könyv még nem volt tele írva, valószínűleg azért, mert még nem haltam meg, így nem zárult le a a könyv, mert hiába, egyszer a vámpírok is meghalnak, csak sokkal később mint az emberek, hacsak nincs oltári nagy mázlink és nem vagyunk senkinek az útjában. Minden amit csak rólam tudni lehet benne volt a könyvben, hogy mikor születtem, mikor öltem először, mik a képességeim, minden. A könyvet vissza helyeztem a polcra, majd vissza mentem a lányokhoz akik Avery könyvét bámulták, ami még szintén nem volt befejezve. Néztem a könyveket, csak haladtam egy irányba céltalanul, semmit mondó arccal. Ahogy egyre haladtam előre megakadt a szemem egy neven amitől rögtön egy erős érzelem ült ki az arcomra. A félelem.
- Heidi, jól vagy? -kérdezte Fay, sápadt arcomat látva. Fejemmel határozott nemet intettem, majd lassan remegő kézzel nyúltam a könyv felé és nyitottam ki azt. Szerettem volna minél többet megtudni erről a vámpírról, amit csak lehet, mindent.
-Mi a baj? -kérdezte most Avery. Még mindig nem válaszoltam, csak a könyvön szereplő névre mutattam. Egyből megértették, hogy mi ijedségem oka, merthogy ők is ismerték ezt az ördögi démont. Mondhatni híres volt a vámpírok körében, legalább is mindenki tudta a nevét amit, ha meghallott, ha csak egy kis mértékben is biztos, hogy félelem járta át a testét.
- Dean Montgomery -suttogtam az egyetlen olyan élőlény nevét ami megijesztett. De valójában ki is Dean Montgomery? Egy iszonyatosan erős és hatalom éhes vámpír, aki megkísérti az életem. Dean Montgomery az a vámpír aki elől menekülök, aki vadászik rám.

2014. április 2., szerda

01. Díj

Nagyon szépen köszönöm az első díjat J. Fowler-nek! <3
Szabályok:
1.Rakd ki kitől van.
2.Írj magadról 10 dolgot.
3.Válaszolj 10 Kérdésre.
4.Küldd el 10 embernek.

10 dolog magamról:
-A kedvenc sorozatom a Pretty Little Liars.
-Van két kutyám.
-Szeretem a Disney filmeket.
-Imádom Luke Benwardot. *.*
-A kedvenc színem a kék.
-Szeretem a rock zenét.
-Az 1D-ből Niall a kedvencem.
-Utálom a szoknyákat.
-A legjobb barátnőm idióta. -.-
-A kedvenc évszakom a tavasz.

10 kérdés amire válaszolok:
1.Mit szeretsz az írásban?
-Kifejezhetem az érzéseimet. Én mozgatom a szálakat, én határozom meg milyen legyen egy szereplő és ez számomra nagyon jó érzés
2.Írsz naplót?
-Nem
3.Ha újra kezdhetnéd a mai napot min változtatnál?
-Vissza aludnék
4.Ha egyetlen egy dolgot kiradírozhatnál az életedből mi lenne az?
-Nem változtatnék semmin.
5.Ha az álomvilágodban eldönthetnéd, hogy nézz ki, hogy írnád le magad?
-Vörös haj zöld szem.
6.Ha írnál egy könyvet miről szólna?
-Egy lányról aki a természet feletti világban szolgál egy embert de az meghal így hétköznaoi ember lesz és találkozik egy fiúval akit száműztek, vissza akarnak jutni a világukba de idő közben egymásba szeretnek.
7.Van-e bakancslistád?
-Nincs
8.10 hely ahova biztos elmennél?
-London, Los Angeles, Florida, California, New York, Párizs, többet nem tudok
9.Szereted az esőt?
-Imádom *.*
10.Mennyire fogadod el magad?
-Nem vagyok magammal maradéktalanúl elégedett, de jól érzem magam a bőrömben.


10 kérdés amit felteszek:
-Mi a kedvenc sportod?
-Ha találkozhatnál egy sztárral ki lenne az?
-Ki a kedvenc színészed?
-Ha cserélhetnél egy hírességgel ki lenne az?
-Hány éves vagy?
-Mi a kedvenc ruhamárkád?
-Hol élnél legszívesebben?
-Kedvenc filmed?
-Mi a kedvenc könyved?
-Szereted a Vámpírnaplókat? Ha igen ki a kedvenc szereplőd?

Emberek akiknek sok szeretettel küldöm:           
*B 
szerecsendio
Lottie Brooks