10. Chapter

Üvölt a zene, fények villódznak és tömérdek ember mozgatja ritmusra a testét. Amint beléptünk ide, egyből megcsapta orromat a különféle szeszes italok bűze. A vérvörös kanapék felé vettük az irányt, és egy egészet ki is sajátítottunk. Szemeimmel a tömeget pásztáztam, de Deant, vagy bárkit akinek köze van hozzá, nem láttam.
-Látom Ellát - Fay a fülemhez hajolt és úgy súgta ezen szavakat, melyek kíváncsivá tettek. Ella szép lány volt, magas, vékony, hosszú barna hajjal. Rögtön megértettem miért tetszik mindenkinek annyira, volt benne valami amit nem tudnék megmagyarázni. Sugárzott belőle a magabiztosság, és a tudat, hogy felsőbbrendű mint az itt tartózkodók. Ella elemzése ennyiben ki is merült, tekintetemmel minden mozdulatát figyeltem, hátha meglátom Deant, ugyan nem volt semmi tervem arra, miként járok el, reméltem, hogy ő kezdeményez, és rám támad, így ki tudom használni az alkalmat. De egyenlőre nyoma sem volt. Ahogy végignéztem az embereken, megbántam, hogy nem öltöztem ki, minden lány feszülős miniruhában feszített, míg én egy bakancsban, farmerben és pólóban ültem hasonlóképp felöltözött barátaim mellett. A fejemet oldalra fordítottam, de csak a táncoló tömeget láttam, de olyan érzésem volt, mintha figyelnének.

Dean

A kaszinóban egyből megcsapta az orrom egy epres illat. Először nem tudtam hova tenni, olyan rég éreztem ehhez hasonlót, de néhány másodperc elteltével egyből rájöttem kitől származik. Ma, a bulimon is megéreztem, és ezúttal arc is társult hozzá. Heidi itt van, mintha szándékosan akarna a közelembe kerülni, nem egyedül jött, négy lány állt mellette, akik be kell valljam nagyon szépek voltak. Mind Ellát vizslatták, lefogadom azt várták mikor vezeti el őket hozzám. Nem tudtam mit kezdjek Heidivel, már számtalanszor elképzeltem, ahogy elkapom, és könnyű szerrel kioltom életét, de most, hogy itt van, egyszerűen képtelen vagyok rá. Találkoznom kell vele, de nem ölhetem meg, még nem. Ella elkeveredett a tömegben, Heidiék pedig már rá sem bagóztak, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.

-Látod azt a vörös hajú lányt? Érd el, hogy kövessen téged a szobámba - csak bólintott, puszit nyomott az arcomra, és tovább állt. Tényleg bírom Ellát, de nem annyira, hogy ne kelljen tudnia Heidiről. Régen sokat jelentett nekem, és ha apám nem lenne, valószínűleg még ma is a szerelmemnek nevezhetném. Ella elhaladt a kis társaság előtt, és amikor az emelet felé vette az irányt mind követték. A szobámban vártam, hogy Ella becsukja maga mögött az ajtót, és mikor ez megtörtént oda jött hozzám, én pedig megjegyeztem, hogy jól végezte a dolgát. Az ajtó ismét nyílt és belépett rajta ő, sajnos nem egyedül, de a semminél ez is jobb. A sötétben álltunk, így nem vettek minket észre, viszont mivel egyikük sem látta Ellát, levághatták, hogy valami nincs rendben.

-Adelheid, milyen régen nem találkoztunk - utálta ha teljes nevén hívják, én pedig szerettem így nevezni.

-Valóban elég rég volt Dean.

-Mit keresel itt Vegasban? Azt hittem messziről elkerülsz engem.

-Ápolom a baráti viszonyt.

-Örülök, hogy itt vagy - az elhangzottakat komolyan gondoltam, habár tudtam, Heidi ezt nem veszi észre.

-Ó, én is örülök, jobban mint hinnéd.

-Adelheid, drágám, csak nem akarsz bántani?

-Dean, ugyan, én nem akarlak bántani, meg akarlak ölni - amint ezek a szavak elhangzottak Ella Heidi előtt termett és a torkát fogta. Tudtam,hogy ez nagy hiba, nem érdemes közelharcba bonyolódni Heidivel. A gyanúm be igazolódott, másodpercek múlva Ella szemben állt velem, kezei hátra feszítve, Heidi egyik keze pedig a nyakán.

-A barátnőd tanulhatna egy kis jó modort.

-Heidi, tudom, hogy mérges vagy rám, de Ellát...

-Igen Dean, borzasztóan jól tudod, mérges vagyok rád, sőt ki nem állhatlak, te vagy az életem megrontója, de ebből elegem volt, meg foglak ölni és ha a barátnődnek ez kell, hát vele is végzek - Hát ezt megcsináltam, vagy Ella vagy Heidi.

-Drágám, esélyed sincs, ti öten vagytok nekem meg itt az egész bandám.

-Öt perc alatt végzek a bandáddal.

-És velem?

-Veled is. Hozzám képest egy senki vagy.

-Alaposan válogasd meg a szavaidat mielőtt még olyat teszek amit megbánnák - nem volt uralmam az elmém felett, és már nagyon is meg akartam ölni Heidit.

-Gyere csak - ennyi kellett, felé indultam. Ellát az egyik barátnője kezébe lökte. Előtte álltam és a torkát fogtam, meg akartam harapni amikor éles fájdalmat éreztem, Heidi borzalmasan dühös volt, csak nézett rám a fájdalom pedig nem akrt múlni, arcomat a kezébe fogta és egy puszit nyomott az arcomra, a fájdalom csak nőtt Heidi pedig megharapott volna, hogy véget vessen a szenvedésemnek amikor váratlan dolog történt, tudtam, hogy jó ötlet Heidi bandájából embereket keresni, de most, az életemet mentette meg.

02. Díj

Nagyon köszönöm a díjat szandraa-nak! <3

Szabályok:

1.Írj magadról 11 dolgot.

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Tegyél fel 11 kérdést.

4.Küld tovább 11 bloggernek.

11 dolog magamról:

-Hatalmas 5SOS rajongó vagyok. *.*

-A kedvencem Luke.

-Van egy bátyám.

-13 a szerencseszámom.

-Utálom a hideget.

-6 évig karatéztam.

-Imádom az American Horror Story-t. *.*

-Szeretem a delfineket.

-Gyakran íjászkodom.

-Szürke szemem van.

-Nem szeretek egyedűl lenni.

11 kérdés amire válaszolok:

1.Mi miatt kezdtél el írni?

-Sokat irogattam magamnak, egszer megmutattam a legjobb barátnőmnek ő pedig azt mondta, hogy nagyon jó, ezért elhatároztam, hogy megpróbálok másoknak is írni.

2.Hány blogod volt eddig?

-Ez az első.

3.Hova szeretnél egyszer mindenféleképp eljutni? 

-Los Angeles.
4.Van olyan személy, akiért mindent megtennél?
-Kettő is.
5.Könnyen bocsájtasz meg?
-Nem igazán.
6.A blogodban sok tulajdonságod jelenik meg a szereplők karakterében?
-Nem, csak néhány tulajdonságom jellemző egy-egy szereplőre.
7.Mi/Ki az aki ösztönöz az írásban?
-Az, hogy szeretném tudni mit szólnak mások egy általam megírt történethez.
8.Van bakancslistád?
-Igen.
9.Mit változtatnál meg az emberekben?
-Nem tudom. Minden emberben mást.
10.Elégedett vagy azzal amit eddig elértél?
-Igen is meg nem is.
11.Könnyedén adsz esélyt valakinek?
-Nem mondhatnám, nagyban függ az ember személyiségétől.

11 kérdés amit felteszek:
-Ki a kedvenc íród/írónőd?
-Melyik a kedvenc zenekarod?
-Melyik szemszín a kedvenced?
-Hány blogod volt eddig?
-Voltál már szerelmes?
-Ha lehetne egy kívánságod mi lenne az?
-A vidám vagy a szomorú történetek álnak közelebb hozzád?
-Mi a kedvenc idő töltésed?
-Hol élnél a legszívesebben?
-Ki támogat az írásban?
-Az írás csak hobbi vagy szeretnél komolyabban foglalkozni vele?

Emberek akiknek sok szeretettel küldöm:
Liliana Carter
Renee Colonial
szerecsendio
Gabby
Hannah
Bo S

09. Chapter

Ha meg akarom ölni Deant, rá kell jönnöm hol tartózkodik, ami nem lesz könnyű. Tudom, melyik városban kell keresnem, de ez édes kevés, muszáj többet megtudnom, ezért megyünk Las Vegasba. Mindenki velem jön, de igazából csak a lányokra lenne szükségem, persze a srácok hallani sem akartak arról, hogy nélkülük menjünk, ezért ülünk most mind a tízen egy repülőn ami elvisz Vegasba. A tervünk egyszerű, kaszinókba járunk, kiszedünk emberekből ezt azt, és jó esetben keresünk egy kis pénzt is. Ezért kellenek a lányok, hogy meggyőzzék a pasikat beszéljenek nekünk, és mer Eleanor baromi jól kártyázik. Nos, ez megint csak nem tetszett a fiúknak de ebbe már nem volt beleszólásuk. Szereztünk hamis személyiket és ruhákat. Kaszinókban kezdjük, aztán ellátogatunk kisebb nagyobb bálokra, ha szerencsénk van találkozunk Dean egyik emberével. Az őr simán be engedett minket az egyik híres kaszinóba, nem nagyok izgatták a személyik, sokkal inkább kötötte le Avery rövid ruhája. A hatalmas terebmen öt felé szakadtunk, mindenki kinézett magának egy póker asztalt, természetesen egymáshoz közel, és kezdetét vehette a játék. Remek asztalt fogtam ki, gazdag emberek kevés esszel és leheletnyi póker tudással. Rajtam kívül egy lány ült az asztalnál, amikor Deant említettem egyedül az ő szíve kezdett el gyorsabban verni a kelleténél, de persze letagadta, hogy tudna róla akármit is. Miután már tizedjére is én nyertem, úgy gondoltam tartok egy kis szünetet, ezért a kis bár felé vettem az irányt, a csaj akit kinéztem, kihasználva az alkalmat, igyekezett meglépni, de egy kis elme kontroll csodákra képes, ezért felém vette az irányt, és megállt pont előttem.
-Szia, én Jessica vagyok - barátságosan mosolygott rám, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Igen, határozottan tud valamit.
-Hello, az én nevem Crystal - igyekeztem olyan kedves lenni amennyire csak tőlem tellett.- Jessica, mondj el nekem mindent amit Dean Montgomery-ről tudsz.
-Egy hónapja láttam utoljára, meghívott magához és kérdéseket tett fel. Meséltem neki arról, hogy sokat utazom, és ez felkeltette az érdeklődését, nagyon érdekelte milyen helyeken, városokban jártam, kérdezett egy lányról, nem találkoztam senki hasonlóval, ezért másról kérdezett. Arról, hogy ölnék e valaha embert, azt mondtam nem, így elküldött.
-Miket mondott neked arról a lányról?
-Azt, hogy vörös haja van, sötétkék szeme, fehér bőre és az öltözködési szokásait.
-El mondta a nevét?
-Igen, amm nem emlékszem pontosan. Valami Helena vagy Henli...
-Heidi.
-Igen ez volt az, Heidi Ravenwood.
-Emlékszel még hol van az a hely ahol beszélgettetek?
-A kaszinó emeletén, egy szobában.
-Köszönöm a segítségedet Jessica, és most felejts el engem, a beszélgetésünket. Mi ketten soha nem találkoztunk, eljöttél kártyázni nem volt szerencséd ezért most haza mész össze csomagolsz és a lehető legmesszebb mész Las Vegas-tól. - követte az utasításaimat és a kijárat felé vette az irányt, nem tudtam meg sok újat, de nem árt körülnézni abban a szobában. Fay telepedett le a mellettem lévő székre, kért egy ital és azt kezdte el szürcsölgetni. Intettem a pultos srácnak mire az oda jött hozzám.
-Mit adhatok?
-Jack Daniels-t, legyen szíves.

-Elkérhetném az igazolványát?
-Semmi akadája - átnyújtottam a hamis személyimet a srác pedig gyanakodva méregette, végül vissza adta és elém tette a rendelésem.

-Megtudtál valamit? - Fay felém sem nézett, leginkább a poharába beszélt.
-Nem sokat, egy csaj beszélt nekem a kaszinó tetején egy szobáról, te?
-Azt hallottam Dean ma este ellátogat ide, van valami barátnője, Ellának hívják a lányt, őt hozza el a birodalmába. Sokam féltékenyek Dean-re, azt beszélik versengeni szoktak azért, hogy járhassanak Ellával, és Deant még senki nem győzte le.
-Te aztán hatékony vagy.
-Megyek megnézem azt a szobát, te maradj itt Heidi, megismerné az illatodat - a fenébe! Erre nem is gondoltam, de ha már egyszer ide jön akkor így is úgy is megérzi, hogy itt jártam.
-Fay, amint be teszi ide a lábát, tudni fogja, hogy itt voltam.
-Igaz, rendben gyere - sokatmondó pillantást vetettem Summerre, majd a szöszivel az oldalamon elindultunk a lépcsőkhöz. Pillanatok alatt az épület tetején voltunk ahol valóban volt egy kis szoba, tele jelentéktelen holmikkal. Persze, ki az a hülye, aki őrizetlenül hagyná legféltettebb kincseit?!
-Itt nincs semmi - úgy látszik Fay is észre vette a nagy semmit. Vissza mentünk de minden ugyan olyan volt, Dean és az emberei még nem értek ide, így alkalmasnak láttam az időt arra, hogy távozzunk. Mielőtt még ki léptünk volna a hatalmas ajtón, érdekes beszélgetés csapta meg a fülemet.
-Akkor megyünk Dean bulijára?
-Kockázatos lenne.
-Annyi ember között észre sem vesz minket. Ugyan már! Megéri.
-Ok, nem bánom, menjünk.
-Lányok, Dean holnap este bulit tart - tudták, hogy el kell mennünk, nem várhatom meg itt viszont muszáj találkoznom vele. Az illatomat úgy is megérzi, és tudni fogja, hogy itt jártam.

-Remek. Mit mondunk a fiúknak? - Eleanor remek kérdést tett fel.
-Megmondjuk nekik, hogy maradjanak a seggükön. - nem tudtam mást mondani. Egyszerűen nem akartam, hogy Dean közelében legyenek. A lányokat nem féltem annyira, tudom, hogy nehezen áll ellent egy csinos pofinak, így előnyben vagyunk.
-Mintha az olyan könnyű lenne. - utálom, hogy El-nek mindig igaza van, holott ezzel én magam is tisztában voltam. Már majdnem a szállodánál voltunk, és lélekben már felkészültem a srácok kirohanására, de reméltem, hogy megértik.

Hát nem értették meg. Rengeteg érvet soroltak fel, hogy mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ők is jönnének, mi pedig ragaszkodtunk az elvhez, hogy Dean a lányok életét előbb kímélné meg, mint a fiúkét.
Végül két órányi győzködés után beadták a derekukat, mi pedig már vártuk a holnapi napot, hogy találkozhassunk Deannel. Őszintén szólva, kíváncsi voltam, hogy áll a dolgokhoz. Egész biztos vagyok benne, hogy megérezte a szagomat a kaszinóban, és ha holnap nem is lát meg, az illatom nem fogja elkerülni a figyelmét, és én pontosan ezt akarom. De vigyáznom kell, biztos vagyok benne, hogy Dean is tartogat meglepetéseket.

08. Chapter

Tudom, Dean azt hitte, hogy ezzel a kis közjátékával ártani fog nekem, de épp ellenkezőleg. Nagyon jó dolog történt velem és Summerrel is, azt hiszem, megköszönöm neki mielőtt megölöm. Ez a hír előbb utóbb az ő fülébe is eljut, és akkor valami sokkal rosszabbat kell majd átélnem, és azután is, egészen addig míg rá nem jön tartózkodási helyemre, és el nem jön értem, csak azt nem tudja, hogy ezúttal majd számítani fogok rá.
Zayn nagyon megértő volt velem, és nagyon cuki volt, ahogy felment benne a pumpa amikor Deanről meséltem neki, és mivel bele látok a fejébe és tudom mikor mit érez, tudom, hogy semmi hátsó szándéka nincs. Summer és Niall, na igen, ők nagyon édesek együtt, elfogadhatóan aranyosak nem gyomorforgatóan.
Niall mondhatni a mennyekben jár, viszont túl van egy elég kínos szakításon, hát Emily nem fogadta túl jól a dolgot, de ez van lapátra került el kell fogadni. Tom, Summer volt barátja is hasonló képpen reagál, csak ő a csajos nyávogás helyett egy fiús hisztit nyomott le, komolyan csak popcorn kellett volna és simán elment volna egy tv műsornak, sőt szerintem vetekedett sok spanyol szappan operával. Ezeken kívűl szinte semmi nem történt, minden maradt a régi, Harry továbbra is igyekszik befűzni Fayt, ahogy Louis is Eleanort, csak Liam és Avery kerülgetik egymást távolról. Talán meg kellene mondanom a lányoknak, hogy adhatnának egy eséjt a fiúknak, mivel a szándékaik tiszták. Ma kivételesen csajos napot tartunk, mivel a fiúk sem érnek rá, és amúgy sem tölthetjük együtt minden szabadidőnket. A nappaliban ültünk az L alakú kanapén, amikor furcsa érzés környékezett meg, nem tudtam mi volt az, de nagyon zavaró volt. Hírtelen pattantam fel és a földszinti mosdóba rohantam, majd a WC fölé görnyedve vért hánytam, a lányok futottak oda hozzám, Eleanor pedig felfogta a hajam.
-Heidi, úr isten jól vagy? Mi történik veled? - Avery hangja fájdalmasan hasított a fejembe. Pontosan tudtam mi történik velem, csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik.
-Dean - az utálat és a megvetés tisztán érezhető volt a hangomban amikor kiejtettem ezt a négy betűs nevet. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, ismét vér került felszínre a torkomból. Egy óra elteltével még mindig a mosdó padlóján ültem, de úgy éreztem már nem volt mit kihánynom, így szépen lassan feltápászkodtam, hogy kimossam a számat. Tudtam, hogy nam ez a legrosszabb amit Dean nekem tartogat, de ugyan már! Ez még tőle is szánalmas.
-Ez megint olyan lesz mint a múltkori? - Summer retteget, azok után ami néhány napja történt velem, és ami őt is megrémisztette, nem volt szívem megmondani neki, hogy ez sokkal nagyobb szenvedést okoz majd, de sajnos muszáj volt.
-Ez sokkal rosszabb lesz - felelte helyettem Fay -Minél gyakrabban fordul elő annál nehezebb és fájdalmasabb dolgok fognak történni - teli találat!
-Remek. Szólni kéne a fiúknak - nyúlt a zsebébe Eleanor.
-Ne! Nem akarom, hogy Zayn ide jöjjön. - kezdtem heves tiltakozásba. Nem akartam, hogy ilyennek lásson, akármi is lesz az az ilyen.
-Biztos vagy benne? Lehet, hogy tudnának segíteni - tudtam, hogy Eleanornak igaza van, de ezt most nekünk kellett megoldanunk, nem akartam, hogy bárki is hozzám igazítsa a dolgait.
-Igen, biztos vagyok, nem szeretném, hogy itt legyenek.
-Ahogy akarod - El beleegyezően bólintott hozott nekem egy pohár vizet. Lehűtötte a torkom, ami eddig mintha lángolt volna.

Már nem hánytam, most tév képek gyötörtek, hogy a szüleim halála miattam volt, hogy miként fogom elveszíteni a barátaimat és Zaynt, a saját hibáim és rossz emlékeim, valamint olyan rossz dolgok amikről tudom, hogy bennem nincsenek meg, még is olyan volt mintha maga lennék az ördög. Sikoltoztam izzadtam, elhomályosult a világ. Újabb egy óra elteltével újraéltem Deannel közös emlékeimet és iránta táplált érzéseimet. Az ezt követő hatvan percben megmutatta mit fogok csinálni ha elérkezünk a következő fázishoz. Olyan leszek amilyennek Dean akar, és nem hiszem, hogy kedves bájolgó kislány képében fogok megjelenni. Nem, amit ő szeretne az a bunkó vérszomjas gyilkos Heidi, rosszabb mint a múltkori, hasonló de itt nem lesznek szünetek a nap hátralevő részében őrült természetem veszi át a hatalmat.
-Lányok, hozzátok a láncokat - szó nélkül tették amire kértem őket, így most újra az ágyamhoz voltam kötözve, csak sokkal több és erősebb fémmel. Felvilágosítottam őket a bekövetkező eseményekről, tudtam, hogy ettől mind féltek, különösen Summer. Dean ezt pontosan tudja, és ez neki olyan mintha öt legyet ütne egy csapásra, nem csak engem kínoz meg, hanem a lányokat is. Most mindenki az ágyam köré gyűlt tisztes távolságban tőlem.
-Ne vegyétek komolyan - ez volt a végszavam, mielőtt a szemem és az elmém is elsötétült. Mélységes utálatot érzetem, mindenki iránt, az egész világot utáltam. A kezemez mozdítottam, de valami megakadályozott benne, hogy elérjem a velem szemben ülő lányt.
-Láncok? Nem védenek meg titeket. Meg találom a módját, hogy kijussak aljas kis ribancok - megfagyott a vér az ereikben. Szánalmasak. Még ettől is beijednek, kamu az egész, semmi esélyem, ezek a láncok erősek én pedig fárad vagyok. Annyi eszük sincs, hogy végig gondolják a történteket, amíg én kínok között vergődtem ők engem bámultak és valószínüleg hálát adtak istennek amiért ez velem és nem velük történik. Persze olyan, hogy isten nem létezik, ha ne talán tán mégis akkor egy nagy pöcs lehet, amilyért hagyta, hogy ezt éljem át. Csak ki akarok szabadulni a világba, kedvemre gyilkolni és jól érezni magamat. Olyan sokat kérek?
-Na kivel kezdjük a beszélgetést? - kérdeztem és körbe járattam a tekintetemet az élősködőkön, persze csak a megfélemlítés kedvéért, pontosan tudtam melyikük a leggyengébb lánc szem amikor át megyek gyilkosba.
-Summer, drágám, nem gondolod, hogy egy kis csajos beszélgetés jót tenne neked? Igen? Ok én is így gondolom.
-Mit szeretnél mondani Heidi? - túl ártatlan volt, még most sem akart megbántani amikor én magasról szarok az ő érzéseire, és ez nem tetszett, felidegesített, de igyekeztem ezt nem mutatni.
-Először is nagyon örülök, hogy a szöszi mellett döntöttél, gondolj csak bele, ha én nem vagyok még mindig a szőrpamacsod mellett lennél. Valójában az egészet nekem köszönheted. Hálásnak kellene lenned, de te csak simán félsz tőlem, mind féltek. Mi van most Heidivel? Mikor jöhet rendbe Heidi? Ugye Heidi nem gondolja komolyan amiket most mond? Vajon mit fog szólni Zayn ha rájön, hogy Heidi ilyen? Ugyan már lányok, ez még tőletek is rossz. Zaynről jut eszembe, valaki hívja már fel és mondja meg neki, hogy szeretném kidobni.
-Jó ötlet - Fay felhívta de egy cseppet sem azt mondta neki amire az imént megkértem. Fay volt mind közül a legkeményebb, talán tudtam volna mit kezdeni vele. Persze, még csak a közelembe sem ér, de a többi gyenge pancserhez képest ez is haladás.
-Gondolom szőke herceg fehér lovon siet a megmentésemre. Látom a parányi agyatokkal nem fogtátok fel, hogy rajtam nem tud segíteni senki még Zayn sem.
-Ne fogadj rá. A legutóbbi alkalommal is Zayn miatt javultál meg idő előtt, talán most is beválik - Fay idegesítően jó indokkal állt elő.
-Látom szöszi több eszed van mint a többinek, de ne reménykedj - tudomást sem vett rólam, ami felbosszantott. Perceken belül Zayn robbant be szobám ajtaján, épp csak ránéztem és máris kevesebb düh volt bennem. Micsoda baromság!
-Hatni fog - ez nem lehet igaz! Avery és a hülye képessége, ha nem érezné meg az érzéseimet egyszerűbb lenne az életem, és idegesít, hogy nem csak én tudok másokban olvasni. Zayn leült az ágyam szélére, majd az arcomat kezdte el simogatni és egyenesen a szemembe nézett, kezdtem meglágyulni így lehunytam a szemem, amiből nyílván észre vették, hogy nem állom már sokáig a sarat.
-Heidi, te nem ilyen vagy. Kedves és barátságos, ez a valódi éned - még mindig az arcomon járt fel és le, utálom beismerni de jó érzés kerített hatalmába.
-Fenéket! Ez vagyok én valójában.
-Akkor milyért nem nyitod ki a szemed? - Zayn lágy hanga újabb falat döntött le, tudtam már nem kell sok, hogy végleg az idegesítő imádott kis "tündérke" legyek. Nagyon nagyot tévedtek piócák ha azt hiszitek ezzel vége!  Zayn kegyelem döfésként megcsókolt. Igyekeztem tartani magam, ami kerek tíz másodpercig ment is, éreztem, hogy minden ami nem én vagyok szép lassan elvélsz. Nyugalmam kézzel fogható volt, valószínüleg Avery és megérezte, hogy minden rendben mert a többi barátnőmmel együtt távoztak.

-Minden rendben drága, most már itt vagyok - homlokát az enyémnek támasztva suttogott.
-Sokkal jobb - gőzöm sem volt miért beszélünk ilyen halkan, de nem adtam hangot a bennem feltevődött kérdésnek.
-Örülök - ha lehet még jobban megnyugodtam örömteli mosolya láttán.
-Tudod Zayn, nagyon jól érzem magam veled, de, sokkal jobb lenne ha levennéd a láncokat - mondatom első felében megfizethetetlen fejet vágott, viszont mire a végére értem elkezdett nevetni és leszedte rólam a láncokat. Ha eddig azt hittem legyőzhetem Deant, óriásit tévedtem. Teljesen biztos, hogy semmi esélye nincs ellenem! A boszorkányai sem segítenek neki, itt van Zayn és nem tudom miért, de a közelében semmi nyoma nincsen a megrontó varázslatnak, és ez hatalmas előny. Vigyázz Dean jövök!

07. Chapter

Sziasztok! Mint látjátok meghoztam az új részt, eddig ez a leghosszabb és kicsit más mint a többi, de remélem elnyeri a tetszéseteket.

 Mitől lesz vörös a rózsa? A hófehér, gyönyörű szírmai miért pompáznak sötét színben? A vér festi vörösre. A vér teszi a világosat sötétté, a jót rosszát, az embert démonná. Soha ne fogadj el fehér rozsát, ha nem akarod, hogy fekete legyen. Akárhányszor egy ártatlan embert látok, rögtön ez jut eszembe. Azért vannak ártatlan emberek, hogy valaki megrontsa őket. De ha egyszer tönkre teszik őket, ördögibb, gonoszabb lények lesznek, mint aki elvette tőlük ezt a határtalan jóságot. Sok ilyen embert ismertem, Dean is ilyen volt. A világért nem ártott volna senkinek. Nem ölt embereket, nem bánt rosszul senkivel, de most nála romlottabb lénnyel még nem találkoztam. Sok időm van a múlton gondolkozni, ugyanis a barátaim bezárva tartanak egy szobában, felügyelettel. Amin keresztül megyek rossz, fájdalmas és Dean műve. El fog múlni, de addigis nem a legjobb döntés a részemről kilépni a házból. Látomásaim vannak, megtörtént és megnemtörtént dolgokról, mindent tisztán látok, de az egész egy kín szenvedés, úgy érzem megőrülök. Amikor ezek a rohamaim vannak, úgy érzem meg akarom ölni a barátaim, általánosságban mindenkit. Ezért láncokkal ki vagyok kötözve, és amikor éppen józan eszemnél vagyok, mindig a szobában tartózkodó személyt kérdezem arról, hogy miket műveltem. Most Eleanor ''vigyáz'' rám. Louis nem akarta, hogy egyedül legyen velem, minden bizonnyal félti, mert habár tudja, hogy El átlát rajta mégis sok időt töltenek együtt. Azt hiszem, szereti Eleanort, nem vagyok teljesen biztos benne, lehet a halucinációm része, viszont remélem így van. Summer jött felváltani Elt, így most Niall aggódhatott. Nyílt titok, hogy odáig van az én farkas barátnőmért, és én azzal is tisztában vagyok, hogy Summer is kezd beleszeretni. Komolyan mondom, minden és mindenki tiszta happy, csak én nyomorgok itt egy ágyhoz kötözve, úgy, hogy bármelyik percben jöhet egy roham, és le akarom tépni a szobában tartózkodó személy fejét. Hát igen, az élet szívás, de ki mondta, hogy nem?
-Hogy vagy Heidi? - Summer aggódó tekintetét látva jó érzés fogott el, de tudtam, ahogy ő is, hogy egyáltalán nem vagyok jól.
-Meg vagyok, azt hiszem, azt utolsó kitörésem fél órája volt - néztem rá halál nyugodtan.
-Nekem mit kell csinálnom, ha tudod, nem igazán vagy magadnál? - érezni lehetett, hogy zavarban van, de ez volt az igazság, nagyjából húsz percig teljesen más voltam, egy idegen.
-Ne gyere a közelembe, akármit mondok vagy csinálok ne gyere ide - a tekintetem komoly volt és minden szavamnak nyomatékot adtam.
-Értem.
Nyugodt voltam, túlságosan is. Nem voltam zavarodott vagy ideges, ölni sem akartam, de éreztem, hogy mindjárt bekövetkezik, és tudtam, hogy Summer nagyon félni fog, ezért komoran rápillantottam, ő pedig tudta mit akartam ezzel mondani neki. Minden fekete volt, sötét és zárkózott. Egyedül voltam a nagy semmi közepén, vörös hajam úgy világított mint egy lámpa mégsem láttam, csak a sötét és én. A tekintetemet Summerre szegeztem és erős vágyat éreztem arra, hogy kitépjem a nyelőcsövét.
-Heidi, jól érzed magad?
-Remekül vagyok Summer. De tudod mitől érezném még jobban magam? - volt egy olyan érzésem tudta mit fogok mondani, mert szép lassan hátrálni kezdett, tök fölöslegesen, mert a baszott láncok miatt még csak a közelébe sem mehetek.
-Nem tudod? Elárulom. Sokkal jobban érezném magam, ha ide jönnél és kitéphetném a szíved - a félelem kézzel fogható volt a levegőben. Hát persze, a kis farkas, össze hugyozza magát a gonosz vámpírtól.

Summer

Tudtam, hogy Heidi sosem bántana engem, de ahogy rám nézett és ecsetelte hány féle képen meg tudna ölni, úgy éreztem menten elájulok.

-Tudod Summer, te szörnyű ember vagy. Szegény Niall mindent megtesz csak azért, hogy észre vedd, te meg a kis farkas fiúddal foglalkozol - Heidi szinte köpte a szavakat, az utálat erősen érződött a hangjában, és amit mondott elszomorított. Tényleg borzasztóan viselkedtem Niallel, pedig ő csak velem akar lenni, én meg egyáltalán nem foglalkozom vele, csak Tommal foglalkoztam, pedig én kedvelem, de nem tudom, hogyan mondhatnám meg neki,hogy szeretem, és Tomnak azt, hogy őt nem.

-Látom elgondolkoztál, na gyerünk szaladj aranyhajhoz és dobd a farkast, törd össze a szívét, úgy ahogy én fogom a tiéd - az a tekintet, komolyan a falra mászok tőle. Már számolom a perceket, hogy mikor lesz végre vége ennek a szörnyűségnek ami az én kedves és barátságos Heidimmel történik. Már sötétedik, ami csak rá tesz egy lapáttal Heidi viselkedésére.

-Ha egyszer ki jutok innen te leszel az első akit megölök - rángatni kezde a láncokat és üvöltözött, a szemei feketék voltak és elő jöttek a szem fogai, elég ijesztő látvány volt.

-Engedj el! - tovább ordibált és valahányszor megmozdult, a láncok hangosan csapódtak az ágy kerethez.

-Heidi, nem engedhetlek el - kétségbe esett tekintettel néztem rá, már tizenöt perce tart ez a viselkedés zavar, ami azt jelenti, hogy hamarosan vége. Fel üvöltött a háta ívben megfeszült és kezdett vissza térni önmagához. fogalmam sincs milyen fájdalmai vannak, de az biztos, hogy nagyon erősek. Amíg a többiek vigyáztak rá, hallottam egyszer-kétszer ordibálni, de ezt most mindegyiknél rosszabb volt, minél több az ilyen kirohanása annál erősebb is.

-Summer, sajnálom - a tekintetéből tudtam, hogy újra normális, hogy vissza tért.

-Semmi baj nem tehetsz róla - vissza ültem a székembe ami az ágy mellett volt elhelyezve.

-Dean azt akarja, hogy gyilkos legyek, hogy a természetem megváltozzon, olyanná akar tenni mint amikor majdnem megöltem. Bizonyítani akarja, hogy hatalma van felettem. Még egyszer lesz aztán vége, de az több mint egy órás, és sokkal rosszabb - megijesztettek az elmondottak, nem akartam, hogy Heidi ilyen legyen egy órán keresztül.

-Heidi én most megyek szólok a többieknek, aztán valaki majd vissza jön - egy csókot nyomtam a homlokára, majd kiléptem az ajtón. Mindenki a földszinten volt, gondolom őket is megrémisztette, Heidi üvöltözése, ami jól hallható volt, ráadásul ők vámpírok, szóval biztos vagyok benne, hogy minden szót hallottak.

-Ki lesz a következő? -kérdeztem.

-Én - jött oda hozzám Zayn. Igyekeztem, pontosan elmondani a Heiditől hallottakat, amikor egy hangos sikítás hallatszott.

-Úgy tudtam a következő roham fél óra múlva lesz - állt fej ijedten Zayn majd vámpír sebességgel az emeleten termett.

-Srácok! - hallottuk ezúttal Zayn hangját. Egy emberként rohantunk a lépcső irányába és mikor felértünk Heidi szobájába, csak letépett láncokat és egy nyitott ablakot találtunk.

-A francba - sziszegte Fay.

-Hova mehetett? - a hangom remegett ahogy kiejtettem a szavakat, féltem is, úgy éreztem amiket nekem mondott most megvalósítja.

-Váljunk szét, Summer és Niall ez erdő egyik felén keresik, Fay, Harry és Zayn a másikon. Eleanor és Louis a városban, Avery és én pedi a ritkán lakott területeken keressük - osztotta szét a feladatokat Liam, senki nem vitatkozott, csak ment a maga dolgára. Niallal az erdő felé vettük az irányt, minden felé lehetett érezni az illatát, mégsem volt sehol.

-Ez reménytelen, így soha nem találjuk meg - minden reményem elveszett, az egyetlen aminek örülni tudtam, az az, hogy Niall itt van velem.

-Summer meg fogjuk találni, ne aggódj - szép kék szemei megnyugtattak, a kezemért nyúlt és megszorította ezzel is bíztatva engem, viszont amikor el akarta húzni csak erősebben fogtam. Úgy éreztem eljött az én időm, este, a sötétben kint az erdőben, egy gyilkos vámpírt kersve, külső szemmel nem ez lenne a tökéletes pillanat arra amire készülök de nekem az volt. Így előre hajoltam és ajkaimat az övére nyomtam, meglepődött, de nagy megkönnyebülésemre vissza csókolt és a másik kezemet is megfogta. Amikor elhúzódtam, nem mondtam semmit csak mosolyogtam rá, ahogy ő is. Kézen fogva kezdtük tovább keresni Heidit, de már sokkal jobb volt a kedvem.

Zayn

Mindenhol kerestük Heidit, és tudtam,hogy a közelben van. Harry persze most is próbálkozott Faynél, és így alakult ki kettejük kisebb vitája, arról, hogy Harry miért nem hagyja békén amikor Fay szerint csak ki akarja használni, mondjuk nem hibáztatom amiért ezt gondolja, elvégre Hazz erről híres. Amíg ezek kedten veszekedtek, észre vettem egy vörös árnyat elsuhanni, és egyből tudtam, hogy megtaláltuk. Nem törődve Harryékkel, elindultam az árnyék felé amit Heidinek véltem. Távol a többiektől megláttam, amint a földön térdel üvölt és a haját tépi.

-Heidi - igyekeztem lassan a közelébe érni. Amint meghallotta a hangom felém fordult és felállt, a tekintete elöszőr gyilkos volt aztán kedves.

-Zayn mit csinálsz itt? Menny el, tudod, hogy bántani foglak - gyönyörű arcát könnyek áztatták, rossz volt így látni.

-Nem fogsz bántani, nem tennéd - megálltam előtte és kezembe vettem az arcát.

-Vörös rózsa. Vörös rózsa mindenhol - ijedt volt, úgy kapaszkodott belém mintha az élete múlna rajta.

-Nem értelek - valóban nem értettem, hogy jön ide a rózsa.

-A rózsa fehér, ártatlan, és jó. A vér festi vörösre, szennyezi be, veszi el a jóságát. A vér tesz minket rosszá. Egy út, mindenhol szétszórva vörös rózsák, ezen az úton járunk mi.

-Ne félj Heidi, nem hagyom, hogy bántsanak - hihetetlen milyen okos, nem hiszem, hogy más megtudta volna ezt így magyarázni, ugyanakkor érdekes is, hogy miért pont a rózsát választotta. Heidi egy csókot nyomott az arcomra majd átölelt.

-Köszönöm - ha szívem dobogna, tuti ezerszer gyorsabban verne a kelleténél.

-Érted bármit - a ki kívánkozó szavak maguktól törtek a felszínre mielőtt még bármit tehettem volna. Nem szólt semmit csak szorosabban ölelt, valóra vált egy kívánságom. Felhívtam Liamet, hogy elmondjam, megtaláltam Heidit, amíg megtárgyaltam vele a részleteket a vöröske szorosan mellém állt, a kezemet fogta és fejét a vállamra hajtotta. Elmondhatatlanúl boldog voltam, hogy Heidi végre tudja mit érzek és ő is ugyanazt érzi.