-Látom Ellát - Fay a fülemhez hajolt és úgy súgta ezen szavakat, melyek kíváncsivá tettek. Ella szép lány volt, magas, vékony, hosszú barna hajjal. Rögtön megértettem miért tetszik mindenkinek annyira, volt benne valami amit nem tudnék megmagyarázni. Sugárzott belőle a magabiztosság, és a tudat, hogy felsőbbrendű mint az itt tartózkodók. Ella elemzése ennyiben ki is merült, tekintetemmel minden mozdulatát figyeltem, hátha meglátom Deant, ugyan nem volt semmi tervem arra, miként járok el, reméltem, hogy ő kezdeményez, és rám támad, így ki tudom használni az alkalmat. De egyenlőre nyoma sem volt. Ahogy végignéztem az embereken, megbántam, hogy nem öltöztem ki, minden lány feszülős miniruhában feszített, míg én egy bakancsban, farmerben és pólóban ültem hasonlóképp felöltözött barátaim mellett. A fejemet oldalra fordítottam, de csak a táncoló tömeget láttam, de olyan érzésem volt, mintha figyelnének.
Dean
A kaszinóban egyből megcsapta az orrom egy epres illat. Először nem tudtam hova tenni, olyan rég éreztem ehhez hasonlót, de néhány másodperc elteltével egyből rájöttem kitől származik. Ma, a bulimon is megéreztem, és ezúttal arc is társult hozzá. Heidi itt van, mintha szándékosan akarna a közelembe kerülni, nem egyedül jött, négy lány állt mellette, akik be kell valljam nagyon szépek voltak. Mind Ellát vizslatták, lefogadom azt várták mikor vezeti el őket hozzám. Nem tudtam mit kezdjek Heidivel, már számtalanszor elképzeltem, ahogy elkapom, és könnyű szerrel kioltom életét, de most, hogy itt van, egyszerűen képtelen vagyok rá. Találkoznom kell vele, de nem ölhetem meg, még nem. Ella elkeveredett a tömegben, Heidiék pedig már rá sem bagóztak, ezért intettem neki, hogy jöjjön oda hozzám.
-Látod azt a vörös hajú lányt? Érd el, hogy kövessen téged a szobámba - csak bólintott, puszit nyomott az arcomra, és tovább állt. Tényleg bírom Ellát, de nem annyira, hogy ne kelljen tudnia Heidiről. Régen sokat jelentett nekem, és ha apám nem lenne, valószínűleg még ma is a szerelmemnek nevezhetném. Ella elhaladt a kis társaság előtt, és amikor az emelet felé vette az irányt mind követték. A szobámban vártam, hogy Ella becsukja maga mögött az ajtót, és mikor ez megtörtént oda jött hozzám, én pedig megjegyeztem, hogy jól végezte a dolgát. Az ajtó ismét nyílt és belépett rajta ő, sajnos nem egyedül, de a semminél ez is jobb. A sötétben álltunk, így nem vettek minket észre, viszont mivel egyikük sem látta Ellát, levághatták, hogy valami nincs rendben.
-Adelheid, milyen régen nem találkoztunk - utálta ha teljes nevén hívják, én pedig szerettem így nevezni.
-Valóban elég rég volt Dean.
-Mit keresel itt Vegasban? Azt hittem messziről elkerülsz engem.
-Ápolom a baráti viszonyt.
-Örülök, hogy itt vagy - az elhangzottakat komolyan gondoltam, habár tudtam, Heidi ezt nem veszi észre.
-Ó, én is örülök, jobban mint hinnéd.
-Adelheid, drágám, csak nem akarsz bántani?
-Dean, ugyan, én nem akarlak bántani, meg akarlak ölni - amint ezek a szavak elhangzottak Ella Heidi előtt termett és a torkát fogta. Tudtam,hogy ez nagy hiba, nem érdemes közelharcba bonyolódni Heidivel. A gyanúm be igazolódott, másodpercek múlva Ella szemben állt velem, kezei hátra feszítve, Heidi egyik keze pedig a nyakán.
-A barátnőd tanulhatna egy kis jó modort.
-Heidi, tudom, hogy mérges vagy rám, de Ellát...
-Igen Dean, borzasztóan jól tudod, mérges vagyok rád, sőt ki nem állhatlak, te vagy az életem megrontója, de ebből elegem volt, meg foglak ölni és ha a barátnődnek ez kell, hát vele is végzek - Hát ezt megcsináltam, vagy Ella vagy Heidi.
-Drágám, esélyed sincs, ti öten vagytok nekem meg itt az egész bandám.
-Öt perc alatt végzek a bandáddal.
-És velem?
-Veled is. Hozzám képest egy senki vagy.
-Alaposan válogasd meg a szavaidat mielőtt még olyat teszek amit megbánnák - nem volt uralmam az elmém felett, és már nagyon is meg akartam ölni Heidit.
-Gyere csak - ennyi kellett, felé indultam. Ellát az egyik barátnője kezébe lökte. Előtte álltam és a torkát fogtam, meg akartam harapni amikor éles fájdalmat éreztem, Heidi borzalmasan dühös volt, csak nézett rám a fájdalom pedig nem akrt múlni, arcomat a kezébe fogta és egy puszit nyomott az arcomra, a fájdalom csak nőtt Heidi pedig megharapott volna, hogy véget vessen a szenvedésemnek amikor váratlan dolog történt, tudtam, hogy jó ötlet Heidi bandájából embereket keresni, de most, az életemet mentette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése