09. Chapter

Ha meg akarom ölni Deant, rá kell jönnöm hol tartózkodik, ami nem lesz könnyű. Tudom, melyik városban kell keresnem, de ez édes kevés, muszáj többet megtudnom, ezért megyünk Las Vegasba. Mindenki velem jön, de igazából csak a lányokra lenne szükségem, persze a srácok hallani sem akartak arról, hogy nélkülük menjünk, ezért ülünk most mind a tízen egy repülőn ami elvisz Vegasba. A tervünk egyszerű, kaszinókba járunk, kiszedünk emberekből ezt azt, és jó esetben keresünk egy kis pénzt is. Ezért kellenek a lányok, hogy meggyőzzék a pasikat beszéljenek nekünk, és mer Eleanor baromi jól kártyázik. Nos, ez megint csak nem tetszett a fiúknak de ebbe már nem volt beleszólásuk. Szereztünk hamis személyiket és ruhákat. Kaszinókban kezdjük, aztán ellátogatunk kisebb nagyobb bálokra, ha szerencsénk van találkozunk Dean egyik emberével. Az őr simán be engedett minket az egyik híres kaszinóba, nem nagyok izgatták a személyik, sokkal inkább kötötte le Avery rövid ruhája. A hatalmas terebmen öt felé szakadtunk, mindenki kinézett magának egy póker asztalt, természetesen egymáshoz közel, és kezdetét vehette a játék. Remek asztalt fogtam ki, gazdag emberek kevés esszel és leheletnyi póker tudással. Rajtam kívül egy lány ült az asztalnál, amikor Deant említettem egyedül az ő szíve kezdett el gyorsabban verni a kelleténél, de persze letagadta, hogy tudna róla akármit is. Miután már tizedjére is én nyertem, úgy gondoltam tartok egy kis szünetet, ezért a kis bár felé vettem az irányt, a csaj akit kinéztem, kihasználva az alkalmat, igyekezett meglépni, de egy kis elme kontroll csodákra képes, ezért felém vette az irányt, és megállt pont előttem.
-Szia, én Jessica vagyok - barátságosan mosolygott rám, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Igen, határozottan tud valamit.
-Hello, az én nevem Crystal - igyekeztem olyan kedves lenni amennyire csak tőlem tellett.- Jessica, mondj el nekem mindent amit Dean Montgomery-ről tudsz.
-Egy hónapja láttam utoljára, meghívott magához és kérdéseket tett fel. Meséltem neki arról, hogy sokat utazom, és ez felkeltette az érdeklődését, nagyon érdekelte milyen helyeken, városokban jártam, kérdezett egy lányról, nem találkoztam senki hasonlóval, ezért másról kérdezett. Arról, hogy ölnék e valaha embert, azt mondtam nem, így elküldött.
-Miket mondott neked arról a lányról?
-Azt, hogy vörös haja van, sötétkék szeme, fehér bőre és az öltözködési szokásait.
-El mondta a nevét?
-Igen, amm nem emlékszem pontosan. Valami Helena vagy Henli...
-Heidi.
-Igen ez volt az, Heidi Ravenwood.
-Emlékszel még hol van az a hely ahol beszélgettetek?
-A kaszinó emeletén, egy szobában.
-Köszönöm a segítségedet Jessica, és most felejts el engem, a beszélgetésünket. Mi ketten soha nem találkoztunk, eljöttél kártyázni nem volt szerencséd ezért most haza mész össze csomagolsz és a lehető legmesszebb mész Las Vegas-tól. - követte az utasításaimat és a kijárat felé vette az irányt, nem tudtam meg sok újat, de nem árt körülnézni abban a szobában. Fay telepedett le a mellettem lévő székre, kért egy ital és azt kezdte el szürcsölgetni. Intettem a pultos srácnak mire az oda jött hozzám.
-Mit adhatok?
-Jack Daniels-t, legyen szíves.

-Elkérhetném az igazolványát?
-Semmi akadája - átnyújtottam a hamis személyimet a srác pedig gyanakodva méregette, végül vissza adta és elém tette a rendelésem.

-Megtudtál valamit? - Fay felém sem nézett, leginkább a poharába beszélt.
-Nem sokat, egy csaj beszélt nekem a kaszinó tetején egy szobáról, te?
-Azt hallottam Dean ma este ellátogat ide, van valami barátnője, Ellának hívják a lányt, őt hozza el a birodalmába. Sokam féltékenyek Dean-re, azt beszélik versengeni szoktak azért, hogy járhassanak Ellával, és Deant még senki nem győzte le.
-Te aztán hatékony vagy.
-Megyek megnézem azt a szobát, te maradj itt Heidi, megismerné az illatodat - a fenébe! Erre nem is gondoltam, de ha már egyszer ide jön akkor így is úgy is megérzi, hogy itt jártam.
-Fay, amint be teszi ide a lábát, tudni fogja, hogy itt voltam.
-Igaz, rendben gyere - sokatmondó pillantást vetettem Summerre, majd a szöszivel az oldalamon elindultunk a lépcsőkhöz. Pillanatok alatt az épület tetején voltunk ahol valóban volt egy kis szoba, tele jelentéktelen holmikkal. Persze, ki az a hülye, aki őrizetlenül hagyná legféltettebb kincseit?!
-Itt nincs semmi - úgy látszik Fay is észre vette a nagy semmit. Vissza mentünk de minden ugyan olyan volt, Dean és az emberei még nem értek ide, így alkalmasnak láttam az időt arra, hogy távozzunk. Mielőtt még ki léptünk volna a hatalmas ajtón, érdekes beszélgetés csapta meg a fülemet.
-Akkor megyünk Dean bulijára?
-Kockázatos lenne.
-Annyi ember között észre sem vesz minket. Ugyan már! Megéri.
-Ok, nem bánom, menjünk.
-Lányok, Dean holnap este bulit tart - tudták, hogy el kell mennünk, nem várhatom meg itt viszont muszáj találkoznom vele. Az illatomat úgy is megérzi, és tudni fogja, hogy itt jártam.

-Remek. Mit mondunk a fiúknak? - Eleanor remek kérdést tett fel.
-Megmondjuk nekik, hogy maradjanak a seggükön. - nem tudtam mást mondani. Egyszerűen nem akartam, hogy Dean közelében legyenek. A lányokat nem féltem annyira, tudom, hogy nehezen áll ellent egy csinos pofinak, így előnyben vagyunk.
-Mintha az olyan könnyű lenne. - utálom, hogy El-nek mindig igaza van, holott ezzel én magam is tisztában voltam. Már majdnem a szállodánál voltunk, és lélekben már felkészültem a srácok kirohanására, de reméltem, hogy megértik.

Hát nem értették meg. Rengeteg érvet soroltak fel, hogy mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha ők is jönnének, mi pedig ragaszkodtunk az elvhez, hogy Dean a lányok életét előbb kímélné meg, mint a fiúkét.
Végül két órányi győzködés után beadták a derekukat, mi pedig már vártuk a holnapi napot, hogy találkozhassunk Deannel. Őszintén szólva, kíváncsi voltam, hogy áll a dolgokhoz. Egész biztos vagyok benne, hogy megérezte a szagomat a kaszinóban, és ha holnap nem is lát meg, az illatom nem fogja elkerülni a figyelmét, és én pontosan ezt akarom. De vigyáznom kell, biztos vagyok benne, hogy Dean is tartogat meglepetéseket.