2014. május 13., kedd

08. Chapter

Tudom, Dean azt hitte, hogy ezzel a kis közjátékával ártani fog nekem, de épp ellenkezőleg. Nagyon jó dolog történt velem és Summerrel is, azt hiszem, megköszönöm neki mielőtt megölöm. Ez a hír előbb utóbb az ő fülébe is eljut, és akkor valami sokkal rosszabbat kell majd átélnem, és azután is, egészen addig míg rá nem jön tartózkodási helyemre, és el nem jön értem, csak azt nem tudja, hogy ezúttal majd számítani fogok rá.
Zayn nagyon megértő volt velem, és nagyon cuki volt, ahogy felment benne a pumpa amikor Deanről meséltem neki, és mivel bele látok a fejébe és tudom mikor mit érez, tudom, hogy semmi hátsó szándéka nincs. Summer és Niall, na igen, ők nagyon édesek együtt, elfogadhatóan aranyosak nem gyomorforgatóan.
Niall mondhatni a mennyekben jár, viszont túl van egy elég kínos szakításon, hát Emily nem fogadta túl jól a dolgot, de ez van lapátra került el kell fogadni. Tom, Summer volt barátja is hasonló képpen reagál, csak ő a csajos nyávogás helyett egy fiús hisztit nyomott le, komolyan csak popcorn kellett volna és simán elment volna egy tv műsornak, sőt szerintem vetekedett sok spanyol szappan operával. Ezeken kívűl szinte semmi nem történt, minden maradt a régi, Harry továbbra is igyekszik befűzni Fayt, ahogy Louis is Eleanort, csak Liam és Avery kerülgetik egymást távolról. Talán meg kellene mondanom a lányoknak, hogy adhatnának egy eséjt a fiúknak, mivel a szándékaik tiszták. Ma kivételesen csajos napot tartunk, mivel a fiúk sem érnek rá, és amúgy sem tölthetjük együtt minden szabadidőnket. A nappaliban ültünk az L alakú kanapén, amikor furcsa érzés környékezett meg, nem tudtam mi volt az, de nagyon zavaró volt. Hírtelen pattantam fel és a földszinti mosdóba rohantam, majd a WC fölé görnyedve vért hánytam, a lányok futottak oda hozzám, Eleanor pedig felfogta a hajam.
-Heidi, úr isten jól vagy? Mi történik veled? - Avery hangja fájdalmasan hasított a fejembe. Pontosan tudtam mi történik velem, csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik.
-Dean - az utálat és a megvetés tisztán érezhető volt a hangomban amikor kiejtettem ezt a négy betűs nevet. Mielőtt bárki bármit mondhatott volna, ismét vér került felszínre a torkomból. Egy óra elteltével még mindig a mosdó padlóján ültem, de úgy éreztem már nem volt mit kihánynom, így szépen lassan feltápászkodtam, hogy kimossam a számat. Tudtam, hogy nam ez a legrosszabb amit Dean nekem tartogat, de ugyan már! Ez még tőle is szánalmas.
-Ez megint olyan lesz mint a múltkori? - Summer retteget, azok után ami néhány napja történt velem, és ami őt is megrémisztette, nem volt szívem megmondani neki, hogy ez sokkal nagyobb szenvedést okoz majd, de sajnos muszáj volt.
-Ez sokkal rosszabb lesz - felelte helyettem Fay -Minél gyakrabban fordul elő annál nehezebb és fájdalmasabb dolgok fognak történni - teli találat!
-Remek. Szólni kéne a fiúknak - nyúlt a zsebébe Eleanor.
-Ne! Nem akarom, hogy Zayn ide jöjjön. - kezdtem heves tiltakozásba. Nem akartam, hogy ilyennek lásson, akármi is lesz az az ilyen.
-Biztos vagy benne? Lehet, hogy tudnának segíteni - tudtam, hogy Eleanornak igaza van, de ezt most nekünk kellett megoldanunk, nem akartam, hogy bárki is hozzám igazítsa a dolgait.
-Igen, biztos vagyok, nem szeretném, hogy itt legyenek.
-Ahogy akarod - El beleegyezően bólintott hozott nekem egy pohár vizet. Lehűtötte a torkom, ami eddig mintha lángolt volna.

Már nem hánytam, most tév képek gyötörtek, hogy a szüleim halála miattam volt, hogy miként fogom elveszíteni a barátaimat és Zaynt, a saját hibáim és rossz emlékeim, valamint olyan rossz dolgok amikről tudom, hogy bennem nincsenek meg, még is olyan volt mintha maga lennék az ördög. Sikoltoztam izzadtam, elhomályosult a világ. Újabb egy óra elteltével újraéltem Deannel közös emlékeimet és iránta táplált érzéseimet. Az ezt követő hatvan percben megmutatta mit fogok csinálni ha elérkezünk a következő fázishoz. Olyan leszek amilyennek Dean akar, és nem hiszem, hogy kedves bájolgó kislány képében fogok megjelenni. Nem, amit ő szeretne az a bunkó vérszomjas gyilkos Heidi, rosszabb mint a múltkori, hasonló de itt nem lesznek szünetek a nap hátralevő részében őrült természetem veszi át a hatalmat.
-Lányok, hozzátok a láncokat - szó nélkül tették amire kértem őket, így most újra az ágyamhoz voltam kötözve, csak sokkal több és erősebb fémmel. Felvilágosítottam őket a bekövetkező eseményekről, tudtam, hogy ettől mind féltek, különösen Summer. Dean ezt pontosan tudja, és ez neki olyan mintha öt legyet ütne egy csapásra, nem csak engem kínoz meg, hanem a lányokat is. Most mindenki az ágyam köré gyűlt tisztes távolságban tőlem.
-Ne vegyétek komolyan - ez volt a végszavam, mielőtt a szemem és az elmém is elsötétült. Mélységes utálatot érzetem, mindenki iránt, az egész világot utáltam. A kezemez mozdítottam, de valami megakadályozott benne, hogy elérjem a velem szemben ülő lányt.
-Láncok? Nem védenek meg titeket. Meg találom a módját, hogy kijussak aljas kis ribancok - megfagyott a vér az ereikben. Szánalmasak. Még ettől is beijednek, kamu az egész, semmi esélyem, ezek a láncok erősek én pedig fárad vagyok. Annyi eszük sincs, hogy végig gondolják a történteket, amíg én kínok között vergődtem ők engem bámultak és valószínüleg hálát adtak istennek amiért ez velem és nem velük történik. Persze olyan, hogy isten nem létezik, ha ne talán tán mégis akkor egy nagy pöcs lehet, amilyért hagyta, hogy ezt éljem át. Csak ki akarok szabadulni a világba, kedvemre gyilkolni és jól érezni magamat. Olyan sokat kérek?
-Na kivel kezdjük a beszélgetést? - kérdeztem és körbe járattam a tekintetemet az élősködőkön, persze csak a megfélemlítés kedvéért, pontosan tudtam melyikük a leggyengébb lánc szem amikor át megyek gyilkosba.
-Summer, drágám, nem gondolod, hogy egy kis csajos beszélgetés jót tenne neked? Igen? Ok én is így gondolom.
-Mit szeretnél mondani Heidi? - túl ártatlan volt, még most sem akart megbántani amikor én magasról szarok az ő érzéseire, és ez nem tetszett, felidegesített, de igyekeztem ezt nem mutatni.
-Először is nagyon örülök, hogy a szöszi mellett döntöttél, gondolj csak bele, ha én nem vagyok még mindig a szőrpamacsod mellett lennél. Valójában az egészet nekem köszönheted. Hálásnak kellene lenned, de te csak simán félsz tőlem, mind féltek. Mi van most Heidivel? Mikor jöhet rendbe Heidi? Ugye Heidi nem gondolja komolyan amiket most mond? Vajon mit fog szólni Zayn ha rájön, hogy Heidi ilyen? Ugyan már lányok, ez még tőletek is rossz. Zaynről jut eszembe, valaki hívja már fel és mondja meg neki, hogy szeretném kidobni.
-Jó ötlet - Fay felhívta de egy cseppet sem azt mondta neki amire az imént megkértem. Fay volt mind közül a legkeményebb, talán tudtam volna mit kezdeni vele. Persze, még csak a közelembe sem ér, de a többi gyenge pancserhez képest ez is haladás.
-Gondolom szőke herceg fehér lovon siet a megmentésemre. Látom a parányi agyatokkal nem fogtátok fel, hogy rajtam nem tud segíteni senki még Zayn sem.
-Ne fogadj rá. A legutóbbi alkalommal is Zayn miatt javultál meg idő előtt, talán most is beválik - Fay idegesítően jó indokkal állt elő.
-Látom szöszi több eszed van mint a többinek, de ne reménykedj - tudomást sem vett rólam, ami felbosszantott. Perceken belül Zayn robbant be szobám ajtaján, épp csak ránéztem és máris kevesebb düh volt bennem. Micsoda baromság!
-Hatni fog - ez nem lehet igaz! Avery és a hülye képessége, ha nem érezné meg az érzéseimet egyszerűbb lenne az életem, és idegesít, hogy nem csak én tudok másokban olvasni. Zayn leült az ágyam szélére, majd az arcomat kezdte el simogatni és egyenesen a szemembe nézett, kezdtem meglágyulni így lehunytam a szemem, amiből nyílván észre vették, hogy nem állom már sokáig a sarat.
-Heidi, te nem ilyen vagy. Kedves és barátságos, ez a valódi éned - még mindig az arcomon járt fel és le, utálom beismerni de jó érzés kerített hatalmába.
-Fenéket! Ez vagyok én valójában.
-Akkor milyért nem nyitod ki a szemed? - Zayn lágy hanga újabb falat döntött le, tudtam már nem kell sok, hogy végleg az idegesítő imádott kis "tündérke" legyek. Nagyon nagyot tévedtek piócák ha azt hiszitek ezzel vége!  Zayn kegyelem döfésként megcsókolt. Igyekeztem tartani magam, ami kerek tíz másodpercig ment is, éreztem, hogy minden ami nem én vagyok szép lassan elvélsz. Nyugalmam kézzel fogható volt, valószínüleg Avery és megérezte, hogy minden rendben mert a többi barátnőmmel együtt távoztak.
-Minden rendben drága, most már itt vagyok - homlokát az enyémnek támasztva suttogott.
-Sokkal jobb - gőzöm sem volt miért beszélünk ilyen halkan, de nem adtam hangot a bennem feltevődött kérdésnek.
-Örülök - ha lehet még jobban megnyugodtam örömteli mosolya láttán.
-Tudod Zayn, nagyon jól érzem magam veled, de, sokkal jobb lenne ha levennéd a láncokat - mondatom első felében megfizethetetlen fejet vágott, viszont mire a végére értem elkezdett nevetni és leszedte rólam a láncokat. Ha eddig azt hittem legyőzhetem Deant, óriásit tévedtem. Teljesen biztos, hogy semmi esélye nincs ellenem! A boszorkányai sem segítenek neki, itt van Zayn és nem tudom miért, de a közelében semmi nyoma nincsen a megrontó varázslatnak, és ez hatalmas előny. Vigyázz Dean jövök!

2 megjegyzés:

  1. Csáó
    Nagyon jó rész lett mint mindig és várom a kövit !! :)
    Puszi ToryxX

    VálaszTörlés
  2. Hello
    Nagyon köszönöm, hogy írtál, mint mindig és igyekszem :)
    xx Valerie

    VálaszTörlés