Sziasztok! Nem nevezném eseménydúsnak ezt a részt, de azért vannak meghatározó pillanatok. Remélem nem utáljátok Harryt, mert úgy néz ki, hogy egy darabig marad. Jó olvasást! :)
A nap meleg sugarai gyengéden cirógatták a bőrömet. Olyan békés volt minden, mindig ilyen életre vágytam. Családra, békére és szeretetre. Ma már tudom, hogy ez nekem nem fog megadatni, de ennek ellenére tökéletes álomkép élt bennem. Egy valami viszont megváltozott az én szép illúziómban. Régen Zayn volt az akit szerettem és aki viszont szeretett, ma már azonban Harry tölti be ezt a szerepet. Nem vagyok belé szerelmes, nem is tudom pontosan mit érzek iránta, valamit ami kellemes. Tudom, hogy ezzel ő is így van. Hallottam a gondolatait és ugyan olyan zavarodott volt mint én, ennek ellenére, most mégis a derekamat öleli és a hátamhoz simulva édesen alszik. Mindig is a szégyenlős lányok táborát erősítettem, ez most sem volt másképp. Zavart, hogy mindössze, egy vékony lepedő takarja el testem, még ha a szobában csak Harry és én tartózkodtunk. Óvatos mozdulatokkal másztam ki Harry ölelő karjai közül a takarót is magammal húzva. Gyorsan felkaptam pár ruhát, majd a lehető legcsendesebben a fürdőbe mentem. A meleg víz nagyon jól esett mindig hideg bőrömnek. Kész felüdülés volt, amint a forró cseppek végig folytak a testemen, mikor már kellően vizes voltam epres tusfürdőmet használva mostam le magamról a fáradságot. Hajamat is be nedvesítettem, majd barack illatú sampont nyomtam rá. Frissen és illatozva léptem ki a kabinból, majd egy törölközőbe csavartam magam és egy másikba a hajamat. Gyorsan elvégeztem a teendőimet, hogy minél előbb átmehessek Fay-hez. Így is tettem, már előtte álltam és igyekeztem nem megbántani.
-Nos, kérdeznem kell valamit - zavartan és akadozva beszéltem, ami Fay-nek is feltűnt.
-Tedd meg bátran - olyan kedves és szívből jövő volt a mosolya, nem akartam lehervasztani.
-Táplálsz még érzéseket Harry iránt? - kerek perec ki mondtam, de barátnőm döbbent arkifejezését látva azt kívántam bár ne tettem volna.
-Am nem, azt hiszem nem. Csak egy jó barátomnak tartom.
-Hála istennek - szívből jövő sóhaj tört fel belőlem, és mivel gondolatai sem árulkodtak az ellenkezőjéről, úgy véltem igazat mond.
-Miért kérdezed? - fel vonta a szemöldökét és tudtam, most jött el az igazság pillanata.
-Nem is tudom, hogy kezdjek bele, de kérlek ne haragudj rám. Az utóbbi napokban, jobban megismertük egymást, beszélgettünk és én a kelleténél talán kicsit több figyelmet fordítottam rá. Beszélgettünk mindenféléről, aztán szóba jött Zayn - nagy levegőt vettem majd félős arccal rá néztem - és te. Egyik dolog követte a másikat és arra bíztatott, hogy sírjak. Sírtam is, ő pedig megölelt és jó érzés volt és izé...
-Megcsókolt?
-Hát... - néhány másodpercig értetlenül nézett rám, majd megvilágosodott arccal szélesen mosolyogva pillantott rám.
-Nem mondod komolyan? Te meg ő az este...
-Igen - nem hagytam, hogy befejezze, elég kínos volt már így is. De nagyon furcsálltam, hogy cseppet sem haragudott rám.
-Azt hitted megharagszom? - kérdezte nevetve, de amikor nem kapott választ komolyra fordította a szót -Adelheid Carter Ravenwood, azt gondoltad, hogy mérges leszek? - halványan bólintottam neki pedig ismét felderült az arca.
-Heidi figyelj, mi legjobb barátok vagyunk. Akkor sem haragudnék meg rád, ha életem szerelmével jönnél össze, már pedig Harry nem az. Örülök a boldogságodnak és annak, hogy valaki eltereli a figyelmedet Zayn-ről. Egyetlen egy fiú sem állhat közén, megígértük, hogy örökre legjobb barátok maradunk, az örökké pedig hosszú idő ha vámpír vagy - élénken emlékeztem arra az ígéretre, amit még kiskorúnkban tettünk, mikor elköltöztem. Nem tudtam mit csinálni, szorosan megöleltem, amit viszonzott is - Örökké - suttogtam a vállába - Örökké - ismételte meg ezt a rövid, de annál gyönyörűbb szót. Mikor elengedtük egymást, megbeszéltük, hogy később még átjövök, de abban egyet értettünk, hogy most Harry az, akivel beszélnem kell. Amikor vissza értem a szobába Harry már a fürdőben tartózkodott, így leültem, majd felálltam. Elkezdtem a szoba egyik végéből a másikba mászkálni, azon töprengve vajon mit kell most mondanom vagy tennem. A zuhanyzó ajtaja kitárult én pedig szemben találtam magam Harry-vel. Ő is ugyan úgy volt a dolgokkal, mint én, nem tudta, hogy mit tegyen. Végül ő bizonyult bátrabbnak és elindult felém, majd mikor elém ért óvatosan megcsókolt. Jó volt hallani mit is gondol valójában és mit érez mikor velem van. Végül elszakadt tőlem és egy csókot nyomott a homlokomra.
-Hogy aludtál? - kérdezte, de kezét a derekamon pihentette, amit cseppet sem bántam.
-Én remekül, és te?
-Fantasztikusan - felelte majd tovább ment az egyik bőröndhöz vértasakért. Nekem is dobott egyet, amit megköszöntem, mert borzasztóan éhes voltam. Percekig zavart és kínos beszélgetést fojtattunk, végül mind ketten felengedtünk és boldogan beszéltünk mindenről. A megfigyelés ugyan úgy telt mint eddig, leszámítva, hogy néha megcsókolt vagy, hogy gyakran megfogtam a kezét. Két óra elteltével Fay szobája felé indultam. Mikor be engedett, átpeterolta Avery-t és Liam-et Harry-hez.
-Na mi volt? - kérdezte mikor végre ketten maradtunk. Mindketten a várost néztük, vámpírokat keresve, de eközben boldogan meséltem neki a történtekről. Fay velem együtt örült, ami még nagyobb boldogsággal árasztott el. Az órák perceknek tűntek, de mi csak beszéltünk és beszéltünk. Nagyon jól esett megosztani vele mindent. Mióta Vegas-ban vagyunk, nem volt lehetőségünk ilyesmire. Amint vissza érünk Fort Collinsba, első dolgom lesz eltölteni egy napot, kizárólag a lányokkal. Rég éreztem ilyen jól magam Harry és Fay be aranyozták a napom. Hosszú idő óta, most először nem gondoltam Zayn-re.
2014. július 9., szerda
03. Díj
Nagyon köszönöm Effy! <3
Szabályok:
1.Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat.
2.Írj magadról 11 dolgot.
3.Válaszolj 11 kérdésre.
4.Tegyél fel 11 kérdést.
5.Küld tovább 11 embernek.
11 Dolog rólam:
-Augusztusban esküvőre megyek.
-175 cm magas vagyok.
-Ma Teen Wolfot néztem.
-Imádom azt a sorozatot.
-Semmi ötletem nincs, hogy mit írjak.
-Kritikus lélek vagyok ^^
-Hamarosan készül a következő blogom.
-Barna hajam van.
-Most egy Jamie McGuire könyvet olvasok.
-A címe Az őrző.
-Unatkozom.
11 kérdésre a válaszom:
1.Mit csinálsz elsőnek, mikor felébredsz?
-Megpróbálok vissza aludni.
2.Mik irritálnak egy emberben?
-Nagyképűség.
3.Voltál már igazán szerelmes?
-Nem.
4.Mi a legnagyobb álmod?
-Amerikában élni.
5.Mivel szeretnél foglalkozni?
-Nem tudom.
6.Ki a példaképed?
-Nincs példaképem.
7.Mi a legfontosabb az életedben?
-Talán, zene és a könyvek.
8.Kedvenc országod, városod?
-Spanyolország. New York
9.Kedvenc könyved/blogod?
-Jamie McGuire-Gyönyörű Sorscsapás, Veszedelmes Sorscsapás.
10.Kedvenc együttesed?
-5SOS.
11.Mi volt a kedvenc Disney meséd?
-Oroszlánkirály :)
11 kérdés:
-Mi a kedvenc virágod?
-Szereted az esőt?
-Mi az életcélod?
-Mi a kedvenc filmed?
-Hol lennél a legszívesebben?
-Van legjobb barátod?
-Ki a kedvenc íród?
-Mi a kedvenc állatod?
-Mi az amit a halálod előtt mindenképpen meg akarsz csinálni?
-Van testvéred?
-Mit szeretsz a legjobban csinálni?
Emberek, akiknek sok szeretettel küldöm:
Raquel.
Naomi S.
Mia Kso
Alexa N.
CeCe J.
-175 cm magas vagyok.
-Ma Teen Wolfot néztem.
-Imádom azt a sorozatot.
-Semmi ötletem nincs, hogy mit írjak.
-Kritikus lélek vagyok ^^
-Hamarosan készül a következő blogom.
-Barna hajam van.
-Most egy Jamie McGuire könyvet olvasok.
-A címe Az őrző.
-Unatkozom.
11 kérdésre a válaszom:
1.Mit csinálsz elsőnek, mikor felébredsz?
-Megpróbálok vissza aludni.
2.Mik irritálnak egy emberben?
-Nagyképűség.
3.Voltál már igazán szerelmes?
-Nem.
4.Mi a legnagyobb álmod?
-Amerikában élni.
5.Mivel szeretnél foglalkozni?
-Nem tudom.
6.Ki a példaképed?
-Nincs példaképem.
7.Mi a legfontosabb az életedben?
-Talán, zene és a könyvek.
8.Kedvenc országod, városod?
-Spanyolország. New York
9.Kedvenc könyved/blogod?
-Jamie McGuire-Gyönyörű Sorscsapás, Veszedelmes Sorscsapás.
10.Kedvenc együttesed?
-5SOS.
11.Mi volt a kedvenc Disney meséd?
-Oroszlánkirály :)
11 kérdés:
-Mi a kedvenc virágod?
-Szereted az esőt?
-Mi az életcélod?
-Mi a kedvenc filmed?
-Hol lennél a legszívesebben?
-Van legjobb barátod?
-Ki a kedvenc íród?
-Mi a kedvenc állatod?
-Mi az amit a halálod előtt mindenképpen meg akarsz csinálni?
-Van testvéred?
-Mit szeretsz a legjobban csinálni?
Emberek, akiknek sok szeretettel küldöm:
Raquel.
Naomi S.
Mia Kso
Alexa N.
CeCe J.
2014. július 1., kedd
13. Chapter
Sziasztok. Meghoztam az új részt, méghozzá időben. Véleményem szerint, igen meglepő dolog következik be a fejezet végén. Remélem, senki nem haragszik meg érte. Jó olvasást. :)
Arra jutottunk, hogy külön válunk, párokat alkotunk. Az én társam Harry lett, míg Summer és Niall ragaszkodtak egymáshoz, Fay-nek tök mindegy volt, hogy kivel kell a napjait töltenie, mivel mindenkivel megtalálta a közös hangot, kivéve Harry-vel, így Avery és Liam társaságát élvezheti. Louis mostanában nem tud El nélkül létezni, ezért ők is kaptak egy külön szobát. Harry mindig nagyon jó barátom volt, de még sosem töltöttem vele ennyi időt, amellett, hogy az ablakból távcsővel kémleltük a környéket, rengeteg új dolgot tudtam meg róla, aminek köszönhetően még jobban megkedveltem.
-És mit érzel Zayn-el kapcsolatban? - a hangulat olyan kellemes volt, hogy most ezt a kérdést sem bántam.
-Tudod, könnyebben viselem mint az látszik - egy pillanatra, mosolyogva ránéztem, mielőtt tekintetem újra a távcső lencséjének szenteltem - Na és Fay? Elértél már valamit nála?
-Dehogy, még mindig azt hiszi, hogy csak ki akarom használni. Nem érti meg, hogy én tényleg szeretem - ugyan szemeit a távcső takarta, biztos voltam benne, hogy szomorúságtól csillognak.
-Mond meg neki, engedd szabadjára az érzéseidet - egész testemmel felé fordultam, míg ő továbbra is előre meredt.
-Úgy sem hinne nekem, már több mint egy éve próbálkozom, és semmi, még csak esélyt sem ad - hangjában ott csengett az indulat, de a mondatot túlnyomó részt a csalódottság uralta.
-Előbb utóbb úgy is össze jöttök, hidd el nekem - megszorítottam a kezét és elő varázsoltam a bíztató mosolyomat.
-Igazán remélem - nagyot sóhajtott, majd ő is elmosolyodott. Percek múlva egy igen gyanús személyt észleltem, majd mikor megláttam az ismertető jelét gyorsan vissza húzódtam az ablakból és Harryt is hátrébb rántottam.
-A fenébe, a környéken szimatolnak - nagyot sóhajtottam és bele túrtam hosszú vörös hajamba.
-Nyugalom, biztos mindjárt el mennek - nézett ki ismét a nyílás zárón - vagy egyenesen ide tartanak.
-Fantasztikus, semmi baj, semmi baj. Harry maradj itt, elintézem - a válaszát meg sem várva felkaptam szőke parókámat és kirontottam az ajtón. Dean kis kolonca a legelső szobánkban szimatolt, amit azóta egy fiatal társaság kapott meg. Könnyen elintéztem a tagot, az egyetlen problémám már csak az, miként szabadulok meg a testétől. Nagy nehézségek árán, az erkélyen keresztül, de felcipeltem azt az állatot, jelenlegi szobámba.
-Remek, és most mit csináljunk vele? - Harry értetlen tekintetével találtam szemben magam.
-Megoldom, csak hozz egy pohár vizet - eleget tett kérésemnek, kezében a kért folyadékkal tért vissza. Megharaptam a csuklómat, majd a szivárgó vért a pohárba csepegtettem. Pillanatokkal később a sebem begyógyult, majd a vörös folyadékkal vegyitet vizet a vámpír élettelen testére öntöttem, ami ennek hatására fekete hamuvá alakult. Emlékezetes temetést tartottunk neki, majd a kukába öntöttem azt, ami maradt belőle.
-Mit csinálunk amikor észre veszik, hogy nem tér vissza?
-Reménykedünk benne, hogy nem tudják hol tartózkodott eltűnése pillanatában, ha tudják, keresnünk kell egy másik helyet - szinte biztos voltam benne, hogy gőzük sincs merre járt, Dean nem foglalkozik senkivel, csak parancsolgat. Odakint már sötétedett, ami nekünk kedvezett, most már nem velünk foglalkoznak.
-Heidi, nyugodtan sírhatsz - lépett mögém Harry.
-Miért sírnék? - értetlen tekintettel fordultam szembe vele.
-Zayn miatt. Tudom, hogy nagyon fáj és, hogy igyekszel elfojtani az érzelmeidet, de hidd el, ha sírsz, jobban leszel - Harry szavait hallgatva, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Végig gondoltam a történteket és kitört belőlem a sírás, nem volt hisztérikus, vagy hangos zokogás, csupán csendben folytak a könnyeim. Harry kitárta karjait, én pedig hozzá bújtam, nem tudom megmondani miért, de jól esett a közelsége, egyszerűen elborult az agyam. Felpillantottam, néztem az arcát, majd szép zöld szemeit. Ő is így tett, hosszú percekig néztük egymást, míg végül Harry megcsókolt. Nem tiltakoztam, sőt, épp úgy akartam mint ő. A térdeim alá nyúlt, majd felkapott az ölébe, lábaimat automatikusan fontam dereka köré. Nem foglalkoztam most senkivel csak vele, mert ez jó érzéssel töltött el. Harry az a szükséges rossz, ami kell nekem. Harry kell nekem.
Arra jutottunk, hogy külön válunk, párokat alkotunk. Az én társam Harry lett, míg Summer és Niall ragaszkodtak egymáshoz, Fay-nek tök mindegy volt, hogy kivel kell a napjait töltenie, mivel mindenkivel megtalálta a közös hangot, kivéve Harry-vel, így Avery és Liam társaságát élvezheti. Louis mostanában nem tud El nélkül létezni, ezért ők is kaptak egy külön szobát. Harry mindig nagyon jó barátom volt, de még sosem töltöttem vele ennyi időt, amellett, hogy az ablakból távcsővel kémleltük a környéket, rengeteg új dolgot tudtam meg róla, aminek köszönhetően még jobban megkedveltem.
-És mit érzel Zayn-el kapcsolatban? - a hangulat olyan kellemes volt, hogy most ezt a kérdést sem bántam.
-Tudod, könnyebben viselem mint az látszik - egy pillanatra, mosolyogva ránéztem, mielőtt tekintetem újra a távcső lencséjének szenteltem - Na és Fay? Elértél már valamit nála?
-Mond meg neki, engedd szabadjára az érzéseidet - egész testemmel felé fordultam, míg ő továbbra is előre meredt.
-Úgy sem hinne nekem, már több mint egy éve próbálkozom, és semmi, még csak esélyt sem ad - hangjában ott csengett az indulat, de a mondatot túlnyomó részt a csalódottság uralta.
-Előbb utóbb úgy is össze jöttök, hidd el nekem - megszorítottam a kezét és elő varázsoltam a bíztató mosolyomat.
-Igazán remélem - nagyot sóhajtott, majd ő is elmosolyodott. Percek múlva egy igen gyanús személyt észleltem, majd mikor megláttam az ismertető jelét gyorsan vissza húzódtam az ablakból és Harryt is hátrébb rántottam.
-A fenébe, a környéken szimatolnak - nagyot sóhajtottam és bele túrtam hosszú vörös hajamba.
-Nyugalom, biztos mindjárt el mennek - nézett ki ismét a nyílás zárón - vagy egyenesen ide tartanak.
-Fantasztikus, semmi baj, semmi baj. Harry maradj itt, elintézem - a válaszát meg sem várva felkaptam szőke parókámat és kirontottam az ajtón. Dean kis kolonca a legelső szobánkban szimatolt, amit azóta egy fiatal társaság kapott meg. Könnyen elintéztem a tagot, az egyetlen problémám már csak az, miként szabadulok meg a testétől. Nagy nehézségek árán, az erkélyen keresztül, de felcipeltem azt az állatot, jelenlegi szobámba.
-Remek, és most mit csináljunk vele? - Harry értetlen tekintetével találtam szemben magam.
-Megoldom, csak hozz egy pohár vizet - eleget tett kérésemnek, kezében a kért folyadékkal tért vissza. Megharaptam a csuklómat, majd a szivárgó vért a pohárba csepegtettem. Pillanatokkal később a sebem begyógyult, majd a vörös folyadékkal vegyitet vizet a vámpír élettelen testére öntöttem, ami ennek hatására fekete hamuvá alakult. Emlékezetes temetést tartottunk neki, majd a kukába öntöttem azt, ami maradt belőle.
-Mit csinálunk amikor észre veszik, hogy nem tér vissza?
-Reménykedünk benne, hogy nem tudják hol tartózkodott eltűnése pillanatában, ha tudják, keresnünk kell egy másik helyet - szinte biztos voltam benne, hogy gőzük sincs merre járt, Dean nem foglalkozik senkivel, csak parancsolgat. Odakint már sötétedett, ami nekünk kedvezett, most már nem velünk foglalkoznak.
-Heidi, nyugodtan sírhatsz - lépett mögém Harry.
-Miért sírnék? - értetlen tekintettel fordultam szembe vele.
-Zayn miatt. Tudom, hogy nagyon fáj és, hogy igyekszel elfojtani az érzelmeidet, de hidd el, ha sírsz, jobban leszel - Harry szavait hallgatva, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Végig gondoltam a történteket és kitört belőlem a sírás, nem volt hisztérikus, vagy hangos zokogás, csupán csendben folytak a könnyeim. Harry kitárta karjait, én pedig hozzá bújtam, nem tudom megmondani miért, de jól esett a közelsége, egyszerűen elborult az agyam. Felpillantottam, néztem az arcát, majd szép zöld szemeit. Ő is így tett, hosszú percekig néztük egymást, míg végül Harry megcsókolt. Nem tiltakoztam, sőt, épp úgy akartam mint ő. A térdeim alá nyúlt, majd felkapott az ölébe, lábaimat automatikusan fontam dereka köré. Nem foglalkoztam most senkivel csak vele, mert ez jó érzéssel töltött el. Harry az a szükséges rossz, ami kell nekem. Harry kell nekem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)