13. Chapter

Sziasztok. Meghoztam az új részt, méghozzá időben. Véleményem szerint, igen meglepő dolog következik be a fejezet végén. Remélem, senki nem haragszik meg érte. Jó olvasást. :)

Arra jutottunk, hogy külön válunk, párokat alkotunk. Az én társam Harry lett, míg Summer és Niall ragaszkodtak egymáshoz, Fay-nek tök mindegy volt, hogy kivel kell a napjait töltenie, mivel mindenkivel megtalálta a közös hangot, kivéve Harry-vel, így Avery és Liam társaságát élvezheti. Louis mostanában nem tud El nélkül létezni, ezért ők is kaptak egy külön szobát. Harry mindig nagyon jó barátom volt, de még sosem töltöttem vele ennyi időt, amellett, hogy az ablakból távcsővel kémleltük a környéket, rengeteg új dolgot tudtam meg róla, aminek köszönhetően még jobban megkedveltem.
-És mit érzel Zayn-el kapcsolatban? - a hangulat olyan kellemes volt, hogy most ezt a kérdést sem bántam.
-Tudod, könnyebben viselem mint az látszik - egy pillanatra, mosolyogva ránéztem, mielőtt tekintetem újra a távcső lencséjének szenteltem - Na és Fay? Elértél már valamit nála?

-Dehogy, még mindig azt hiszi, hogy csak ki akarom használni. Nem érti meg, hogy én tényleg szeretem - ugyan szemeit a távcső takarta, biztos voltam benne, hogy szomorúságtól csillognak.
-Mond meg neki, engedd szabadjára az érzéseidet - egész testemmel felé fordultam, míg ő továbbra is előre meredt.
-Úgy sem hinne nekem, már több mint egy éve próbálkozom, és semmi, még csak esélyt sem ad - hangjában ott csengett az indulat, de a mondatot túlnyomó részt a csalódottság uralta.
-Előbb utóbb úgy is össze jöttök, hidd el nekem - megszorítottam a kezét és elő varázsoltam a bíztató mosolyomat.
-Igazán remélem - nagyot sóhajtott, majd ő is elmosolyodott. Percek múlva egy igen gyanús személyt észleltem, majd mikor megláttam az ismertető jelét gyorsan vissza húzódtam az ablakból és Harryt is hátrébb rántottam.
-A fenébe, a környéken szimatolnak - nagyot sóhajtottam és bele túrtam hosszú vörös hajamba.
-Nyugalom, biztos mindjárt el mennek - nézett ki ismét a nyílás zárón - vagy egyenesen ide tartanak.
-Fantasztikus, semmi baj, semmi baj. Harry maradj itt, elintézem - a válaszát meg sem várva felkaptam szőke parókámat és kirontottam az ajtón. Dean kis kolonca a legelső szobánkban szimatolt, amit azóta egy fiatal társaság kapott meg. Könnyen elintéztem a tagot, az egyetlen problémám már csak az, miként szabadulok meg a testétől. Nagy nehézségek árán, az erkélyen keresztül, de felcipeltem azt az állatot, jelenlegi szobámba.
-Remek, és most mit csináljunk vele? - Harry értetlen tekintetével találtam szemben magam.
-Megoldom, csak hozz egy pohár vizet - eleget tett kérésemnek, kezében a kért folyadékkal tért vissza. Megharaptam a csuklómat, majd a szivárgó vért a pohárba csepegtettem. Pillanatokkal később a sebem begyógyult, majd a vörös folyadékkal vegyitet vizet a vámpír élettelen testére öntöttem, ami ennek hatására fekete hamuvá alakult. Emlékezetes temetést tartottunk neki, majd a kukába öntöttem azt, ami maradt belőle.
-Mit csinálunk amikor észre veszik, hogy nem tér vissza?
-Reménykedünk benne, hogy nem tudják hol tartózkodott eltűnése pillanatában, ha tudják, keresnünk kell egy másik helyet - szinte biztos voltam benne, hogy gőzük sincs merre járt, Dean nem foglalkozik senkivel, csak parancsolgat. Odakint már sötétedett, ami nekünk kedvezett, most már nem velünk foglalkoznak.
-Heidi, nyugodtan sírhatsz - lépett mögém Harry.
-Miért sírnék? - értetlen tekintettel fordultam szembe vele.
-Zayn miatt. Tudom, hogy nagyon fáj és, hogy igyekszel elfojtani az érzelmeidet, de hidd el, ha sírsz, jobban leszel - Harry szavait hallgatva, rájöttem, hogy teljesen igaza van. Végig gondoltam a történteket és kitört belőlem a sírás, nem volt hisztérikus, vagy hangos zokogás, csupán csendben folytak a könnyeim. Harry kitárta karjait, én pedig hozzá bújtam, nem tudom megmondani miért, de jól esett a közelsége, egyszerűen elborult az agyam. Felpillantottam, néztem az arcát, majd szép zöld szemeit. Ő is így tett, hosszú percekig néztük egymást, míg végül Harry megcsókolt. Nem tiltakoztam, sőt, épp úgy akartam mint ő. A térdeim alá nyúlt, majd felkapott az ölébe, lábaimat automatikusan fontam dereka köré. Nem foglalkoztam most senkivel csak vele, mert ez jó érzéssel töltött el. Harry az a szükséges rossz, ami kell nekem. Harry kell nekem.