05. Chapter

Fay

Nagyon örültem, hogy valaki segít, de legvadabb álmaimban sem gondoltam volta, hogy pont ezek a srácok lesznek azok. Niallt már megkedveltem, de a többi srácról a véleményem még mindig változatlan. Persze elmondhatatlanúl hálás vagyok nekik, de mégis szeretném megtartani a távolságot. Elmeséltem Heidinek a történteket, kicsit ugyan meglepődött de jól fogadta, sőt, szinte ugrált örömében, hogy ennyien törődnek vele. Ami még jobb, hogy igyekeztem vámpírokat találni, akik hajlandóak támogatni minket. Nos, finoman szólva a kis akcióm borzasztóan végződött, de rátaláltam egy lányra, egy borzasztóan kedves, szeretetre méltó lányra. A neve Eleanor. Rengeteget segít, megtanítja Heidinek, hogyan uralja a képességeit. Kicsit félénk, idő kell ahhoz, hogy teljesen önmaga legyen, de úgy érzem ez már nem tart sokáig.

-Gyerünk Heidi, koncentrálj. Ne félj, nem lesz semmi baj, meg tudod csinálni, meg kell csinálnod. -Eleanor lassan két órája próbálja megtanítani Heidinek, hogyan csináljon az akarat erejével vizet. Nem igazán megy a dolog.

-Amikor kezdő voltan nekem is nehezen ment, ezt nem egyszerű teljesen elsajátítani. Gondolj arra miért csinálod most ezt. Dean miatt. Gondolj rá. Arra, hogy mennyi fájdalmat okozott neked. Arra, hogy amíg él, nem lehetsz teljesen szabad. -El szavai hatásosnak bizonyultak, ugyanis egy bizonyos ponton esni kezdett az eső. Sehol máshol, csak azon a ponton amire Heidi fokuszált.

-Oké, ügyes vagy. Most pedig engedd el. -a zápor abba maradt, a vöröske pedig egy öröm teli sikítás közepette Eleanor nyakába ugrott, maj invitált engem is, hogy csatlakozzak hozzájuk, így már hárman ölelkeztünk. Avery még nem ismeri Elt, megkértem Summert, hogy beszéljen kicsit neki az eddig történtekről. Épphogy csak rájuk gondoltam egyből megjelentek, majd Avery Eleanorhoz sétált, hogy jobban megismerhesse.

-Niallék mikor érnek ide? -emelte rám a tekintetét Summer. Igen, mindenkinek meséltem, hogy segíteni fognak nekünk, aminek hozzám hasonlóan, ők is örültek.

-Nem tudom, körülbelül úgy most. - mosolyodtam el, amikor megláttam a felénk közeledő öt alakot.
-Ki kezdi? -Heidi egyből a lényegre tért amint a fiúk megálltak.
-Majd én. -lépett előre Niall. Egymástól egy méter távolságra álltak és Heidi csak nézte őt. Én már tudom, hogy megy ez, hiszen már az én képességemet is lemásolta. A következő Liam volt.
-Mi a képességed? -kérdezte barátságosan a vöröske.
-Teleportálás. -Liam szintén kedvesen bámult barátnőmre, majd amikor kész volt, Heidi egy intéssel jelezte, hogy tovább mehet. Most Louis jött. Már épp kérdezni akarta milyen erőt birtokol de a srác előbb megszólalt.
-Tett irányítás. -ez nagyon komoly képességnek hangzik. Bárkivel csinálhat bármit, ez még jól fog jönni Heidinek. Louis után Harry következett aki egész végig persze engem bámult.
-Azt láttatok másokkal amit akarok. -imádom a rekedtes hangját. Mi? Fay fogd be, miket képzelsz. Remek, már saját magammal beszélgetek. Ez egyre jobb és jobb.

 Mielőtt Heidi bármit csinált volna elkezdett nevetni.

Már könnyes volt a szeme a sok röhögéstől, de senki nem értette, hogy mi ilyen vicces. Majd amikor küldött felém egy sokat mondó pillantás egyből rájöttem viháncolásának okára és fülig vörösödtem. Fantasztikus. Heidi hallotta a kis eszmecserémet saját magammal. Néhány másodperc múlva rendezte vonásait majd ismét Harryre fokuszált. Miután végzett, Zayn lépett Heidi elé.
-Birtokba vehetem mások testét. -na ez nem semmi. Amíg barátnőm Zaynnel volt elfoglalva, addig a többi fiú felé pillantottam. Ez hihetetlen! Komolyan mondom már felháborító. Mindegyikük bámult egy lányt nyálcsorgatva, annk ellenére, hogy barátnőjük volt. Harry természetesen engem, de ehez már hozzá szoktam. Niall kék szemeit Summeren legeltette, Liam Avery felé pillantgatott, Louis pedig szinte levetkőztette a tekintetével Eleanort. Szegény El, zavaréban össze vissza forgatta a fejét, mindenfelé nézett csak Louisra nem, akinek láthatólag ez tetszett mert egy hatalmas vigyor terült el az arcán.
-Jól vagy? -suttogtam Eleanor fülébe.
-Igen persze, csak tudod nem szeretem ha ennyire néznek.
-Tudom mit érzel, de ne aggódj, ha úgy jársz mint én, hamar hozzá szoksz. -meséltem neki Harry folytonos próbálkozásairól, hogy valahányszor találkozunk vagy akár egy légtérben vagyunk, mindig megállás nélkül engem bámul. Eleanor mosolyogva bólintott majd vég szóra Heidi hangja csendült fel.
-Kész vagyunk, mindent nagyon köszönök srácok, ha valahogy meghálálhatom csak szóljatok.
-Szívesen tettük Heidi, és a későbbiekben is segíteni fogunk. -ölelte át Niall.
-Köszönöm. -felelte barátnőm majd elváltak és mindenki ment a maga útjára. Jelenleg Eleanor is Heidinél lakik a biztonság szempontjából. Amióta Summer és a falkája megölték azt a gyanús vámpírt egyre többen jönnek ide, ezért úgy gondoltuk, hogy ha El is ott van több esélyük van megvédeni magukat. Szemem sarkából még láttam ahogy Louis vissza pillant majd vigyorogva intett egyet Eleanornak, aki szégyenlős mosollyal viszonozza a gesztust.

Louis

Jó volt Eleanorra nézni, a külseje elragadó, ráadásul bírom a félénk lányokat. Tudom, hogy barátnőm van, tudom, hogy szeret, tudom, hogy azt hiszi én viszonozom ezt az erős érzelmet, de ez kicsit sem érdekel. Eleanor olyan ártatlan volt, törékeny, mégis erős. Ez a több oldalúság megragadott benne. Nem mondom, hogy szerelmes vagyok belé vagy azt, hogy tetszik. Ezt az érzést nem tudom leírni, még azt sem tudom hogyan tovább. Csak azt tudom, hogy meg akarom szerezni, hogy mindig velem legyen, hogy a sajátomnak hívhassam. Azt akarom, hogy ő az enyém legyen és így vagy úgy de meg fogom szerezni.