Mit jelent az a szó, hogy Különleges? Mit takar valójában? Ezt a jelzőt használják emberre, tárgyra vagy akár egy szép tájra. De egyikre sem igaz. Mindig lesz valami új, kicsit szebb, kicsit jobb kiadásban, aminek láttán a régi már nem számít, ugyanolyan megszokott, hétköznapi dolog lesz, mint bármi más. Sok olyan lány van, aki különlegesnek tartja magát. Aki külömbséget tesz, ember és ember között, kinézet alapján. Különleges nem, de én más vagyok. A sötétség teremtménye, aki kárhozatra született, egy vámpír. Két féle vámpír létezik, a magamfajta, aki születésétől kezdve démon, míg a másik átlagos emberként él, csak élete egy szerencsés pillanatában átváltoztatják. A vámpíroknak vannak képességeik, mindenkinek más, ez alól, csak az én esetem kivétel. Minden hozzám hasonló lénynek van egy ismertető jele. Magától keletkezik, olyan mint egy tetoválás, ez véd meg minket a napfénytől. Nekem, a jobb csuklómon található egy kitárt angyalszárny. Sokan úgy gondolják, hogy vámpírnak lenni rossz dolog. Idióták! Vámpírnak lenni a legjobb dolog a világon, bármit megtehetsz, nem kell aggódnod a következmények miatt. Hatalmad van az emberek felett. vámpírnak lenni azt jelenti, hogy nyertél, megnyerted az élet játékát és kijátszottad a halált. De az, hogy halhatatlan vagy, nem azt jelenti, hogy nem kell menekülnöd. Én már hosszú évek óta ezt teszem. Menekülök. Már túl régóta. Belefáradtam. Elhatároztam, hogy Fort Collinsba megyek, Emmával a húgommal, talán ott mindketten boldogok leszünk. Talán.
-Emma! -kiabáltam a húgomnak, hogy közöljem vele terveimet.
-Itt vagyok. Mit szeretnél? -jött oda hozzám az a személy aki miatt érdemes élnem, aki miatt élnem kell.
-Emm, elmegyünk innen. Elmegyünk James bácsihoz. ezentúl ott fogunk élni. -mondtam neki látszólag teljes nyugodtsággal pedig belülről majd szétvetett a boldogság.
-Komolyan? Járhatok iskolába és lehetnek barátaim? -kezdett el mosolyogni és ugrálni.
-Igen, beszéltem Jamesszel, holnap indulunk, pakolj össze mindent amire szükséged van. -vázoltam a tervet miközben elképzeltem, milyen lesz szabadnak lenni. Nem kell majd félnem minden alkalommal amikor egyedül hagyom Emmát.
-Köszönöm -mosolygott ő is majd elindult de néhány lépés után vissza fordult.
-Heidi, szeretlek -jól estek testvérem szavai. Kezeimet ölelésre nyitottam majd magamhoz vontam Emmát.
-Én is szeretlek hugi, az életemnél is jobban -suttogtam majd elengedtem, mindketten mentünk a magunk dolgára egy jobb élet reményében. Amiről mind ketten olyan régóta álmodunk. ami eddig oly' messzinek, elérhetetlennek tűnt, most mégis itt van egy karnyújtásnyira -Heidi Ravenwood.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése